Esti ima
A fényes nap immár
elnyugodott,
A föld szintén
sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre
változott,
Fáradtaknak
nyugodalmat hozott.
Minden ember megy
nyugodalomra,
Az Istentől
kirendelt álomra,
De én Uram, úgy
megyek ágyamba,
Mintha mennék
gyászos koporsómba.
Midőn ágynak adom a
testemet,
Deszka közé zárhatom
életmet,
Hosszas álom fogja
bé szememet,
A kakasszó hozhatja
végemet.
Vessünk számot hát
édes Istenem,
Hogy lelkemet ne
kelljen féltenem.
Hogy lehessen
bátrabban szólanom,
Midőn meg kell
előtted állanom.
Napkeletről egész
napnyugatig
Szent nevedben
bíztam én fáradtig.
De megbocsáss, mert
szívemből szánom,
Könyvek miatt
szememre nem jő álom.
Ne szólíts ki Uram
készületlen,
Ne szólíts ki Uram
készületlen,
Vezess elő az
enyhítő kútra,
S úgy bocsáss el
engem a nagy útra.
