Az imádság, amit Jézus tanított 

„…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…” (Máté 6:12)

Tisztázzunk néhány félreértelmezést a következőkkel kapcsolatban: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A sátán arról próbál meggyőzni, hogy ha érzéseink nem változtak azok irányában, akik valami rosszat tettek ellenünk, akkor igazából nem is bocsátottunk meg nekik. Ez nem így van. Előfordulhat, hogy meghozod a helyes döntést, de még mindig vannak benned rossz érzések. Ilyenkor van szükség a hitre, hogy tovább tudj lépni. Te megtetted a magad részét, most várod, hogy Isten is megtegye az ő részét. Istennek van hatalma arra, hogy megváltoztassa érzéseidet azok irányában, akik megbántottak, és ő meg is fogja ezt tenni. Egy másik téves elképzelés az, hogy mindössze el kell döntenünk, hogy megbocsátunk, és ezzel kész is vagyunk. Nem, azt a parancsot is kaptuk, hogy: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:28). Azt kérdezed: „Áldjam őket? Most komolyan mondod?” Igen. Az „áldani” szó azt jelenti „jó mondani róla”. Ezzel kiterjeszted az irgalmat azokra, akik nem érdemlik meg. Nem ugyanezt tette Isten érted? Az igazság az, hogy nem tudunk teljesen megbocsátani a Szentlélek segítsége nélkül. Ma tehát imádkozz így: „Szentlélek, lehelj belém, és add nekem a te erődet!

Megbocsátok _______________ (név) -nek azért, amit tett. Elengedem adósságát, és a Te áldásodat kérem rá. Átadom neked ezt a helyzetet. Rád bízom a teljes helyreállításomat. Segíts, Uram, gyógyítsd meg a szívem, Jézus nevében! Ámen.” Most pedig hittel hagyd mindezt Atyád kezében, lépj tovább, és várd Isten áldását. Nem fogsz csalódni.