NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 14. – Hamvazószerda

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

A mai nappal, hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjt, a húsvéti előkészület ideje. Lelki zarándoklat ez az időszak számunkra Krisztus keresztjéhez, majd pedig az üres sírjához. Az úton elkísér minket Jézus tanácsa: újítsuk meg imaéletünket, legyünk készségesek az adakozásra, a szegények megsegítésére, valamint a böjt segítségével korlátozzuk kívánságainkat, igényeinket. Erről a három dologról, a helyes imáról, az adakozásról és a böjtölésről szól a mai evangélium. Mindhárom esetében Isten tetszését szeretnénk elérni és nem az emberek szemében akarunk nagyobbnak látszani. A nagyböjti időszak alkalmas arra, hogy kifejezzük Istennek hálánkat a megváltásért. Isten üdvözítő jelenlétét közöttünk és az élet nehézségei közepette akkor fogjuk észrevenni, ha megtérünk és bűnbánatot tartunk. Isten fáradhatatlanul hív minket arra, hogy tartsunk bűnbánatot, vegyük észre, hogy a bűn levertté tesz minket, a mélybe taszít, s egyedül Isten irgalma képes minket felemelni. Isten megmutatja számunkra az utat az ő szeretete felé, amely annak jele, hogy mindig gyermekeiként tekint ránk. Legyen ez a most kezdődő nagyböjti zarándokút mindannyiunk számára a megtérés útja! Találjunk vissza az irgalmas Atya házába, aki mindenkor megbocsát! Találjunk rá Krisztusra, aki az új élet teljességét nyújtja nekünk! Találjunk rá a Szentlélekre, aki a lelki megtisztulás és megújulás forrása!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 13. – Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: 'Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!' Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: 'Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?' Azt válaszolták: 'Tizenkettőt.' 'És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?' Azt felelték: 'Hetet.' Erre újra megjegyezte: 'Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?' Mk 8,14-21

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus visszautasította az égi jelet követelő farizeusokat, ma pedig arról, hogy a tanítványok látják ugyan a Mesterük által véghezvitt jeleket, de nem értik azokat. A farizeusok ebben az esetben kortársaikat, egy hitetlen nemzedéket jelképeznek, akik várják ugyan a Messiást, de nem ismerik fel őt eljövetelekor. Ugyanakkor a tanítványok sincsenek könnyű helyzetben, az értetlenség őket is megkísérti. Jézus feddése, számonkérése jogos. Ha korábban a tanítványok két alkalommal is megtapasztalták a kenyerek megszaporítását, miért jelenthet most gondot számukra az a tény, hogy csupán egy kenyerük van? Ha előzőleg láthatták, hogy az isteni gondviselés képes segíteni bármilyen szükséghelyzetben, akkor most miért tölti el őket az aggodalom? Jézus számszerűen felidézi, hogy az első kenyérszaporítás alkalmával mindössze öt kenyér volt, de ötezren jóllaktak, a másodiknál pedig a hét kenyér volt elég négyezer embernek. E számokra a tanítványok is pontosan emlékeztek, de a csoda lényegét mégsem értették meg. Jézus nem emberi hatalommal cselekszik, hanem isteni erejének birtokában tud csodákat tenni. Ezt kellene megértenie minden tanítványának, nekem is.

© Horváth István Sándor

Imádság

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső 'átmenet' pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében. Amen.

Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 12. – Hétfő

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: 'Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.' Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai rövid evangéliumi szakasz azzal kezdődik, hogy farizeusok jönnek Jézushoz. Jövetelük egyáltalán nem jószándékból fakad, hanem vallási kérdésekben akarnak vitatkozni Jézussal, további jelet kértek tőle. Vélhetően olyan jelről van szó, amellyel Jézus egyértelműen bizonyítja, hogy ő a Messiás. A farizeusoknak minden bizonnyal tudomásuk volt a kenyérszaporítás csodájáról. Ennek azért van jelentősége, mert a korabeli gondolkodás szerint a világba érkező Messiás úgy fog kenyeret adni a népnek, ahogyan az ószövetségi időben Isten manna kenyérrel táplálta a pusztában vándorló népet. De a farizeusok mégsem elégedettek ezzel a jellel, a kenyérszaporítással, hanem újabb jelet, bizonyítékot kérnek Jézustól, aki viszont nem teljesíti kérésüket. Csodás módon segített a szükséghelyzetben lévő embereken, de nem tesz csodát azért, hogy bárki számára is bizonyítsa isteni hatalmát. A jelenet egy érdekes kifejezése megvilágítja Jézus érzületét: a farizeusok kérése hallatán 'lelke mélyéből felsóhajtott.' Megérintette őt ezeknek az embereknek a hitetlensége. Megrendülten hallgatja a kérést, lelke legmélyén érzi, hogy nem szabad azt teljesíteni, mert szinte olyan ez a kérés, mint amikor megkísértése alkalmával a sátán kéri őt a pusztában, hogy a köveket változtassa kenyérré. A jelenet figyelmeztessen minket arra, hogy nagyon fontoljuk meg, mit kérünk Istentől!

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 11. – Évközi 6. vasárnap

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: 'Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!' Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: 'Akarom! Tisztulj meg' Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: 'Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik'. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés - 'Irgalomból fakadó tett'

Jézus nyilvános működésének első napjait Márk evangélista meglehetősen sűrítve közli. Az események gyorsan következnek egymás után. Jézus meghívja az első tanítványokat, kiűzi az ördögöt egy megszállottból, betegeket gyógyít, köztük Péter anyósát, majd pedig sietve továbbindul, hogy máshol is tanítsa az embereket. Ezek után az evangélista kissé lelassítja az események menetét, több időt szentel azok bemutatására. A leprás ember meggyógyítása már ezt a jellegzetességet hordozza magán, hiszen itt már a beteg és Jézus beszélgetését is közli. Természetesen a korábbi gyógyítások alkalmával is beszélhetett Jézus a gyógyulni kívánó személyekkel, csupán az evangélista nem rögzítette ezeket. Most végre nagyobb jelentőséget tulajdonít e párbeszédeknek, hiszen belőlük megismerheti az olvasó a betegek indítékait és hitét, amelyek tanulságként szolgálnak számára. A leprás ember meggyógyítása az első olyan csoda, amely már egészen részletes. A bibliai időkben mindenféle súlyos bőrbetegséget leprának neveztek, ezek abban a korban gyógyíthatatlannak számítottak. A leprás beteg a zsidó törvények szerint tisztátalan volt, azaz nem vehetett részt az istentiszteleteken, valamint nem érintkezhetett a társadalom többi tagjával. Ennek nyilvánvalóan elsősorban egészségügyi oka volt, ilyen módon igyekeztek megakadályozni a betegség terjedését, a további fertőzéseket. A beteg elszigeteltségének valós helyzetét jól jellemzi, hogy egyedül megy Jézushoz, őt tehát nem a rokonai vagy a barátai viszik, mint némely más esetben. Ez egyúttal az akkori leprás betegek helyzetét is jelzi, senki nem törődött velük, senki támogatására nem számíthattak. A történetben szereplő leprás, amikor Jézushoz ér, azonnal térdre borul előtte és így adja elő kérését. Leborulásában észrevesszük az alázat, a gyenge ember alázatát a hatalommal rendelkező Isten előtt. Szavaival azt fejezi ki, hogy hisz, mégpedig feltétel nélkül hisz Jézus gyógyító hatalmában, erejében. Ezt mondja az Úrnak: 'Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!' Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan az evangélista jelzi Jézus reakcióját. Az Úr még nem mond semmit, nem kérdez semmit, nem tesz semmit, hanem 'megesett rajta a szíve.' Több ez, mint szánalom vagy együttérzés. Ez irgalom, amely teljes mélységében átérzi a beteg nyomorúságát. Irgalom, amellyel Isten fordul az ember felé. Irgalom, amely képes szabadulást hozni annak, aki hisz. Irgalom, amely Isten ingyenes ajándéka. Irgalom, amely nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Ez az irgalom indítja Jézust arra, hogy csodát tegyen a leprással, megszabadítsa őt betegségétől. A gyógyító érintés után Jézus kettős parancsa következik. Ez egyrészt azt tartalmazza, hogy az immár meggyógyult ember menjen el a paphoz, akinek a törvény által biztosított feladata, hogy egészségesnek nyilvánítsa őt és ezzel visszafogadja, visszaengedje a társadalomba, az egészséges emberek közösségébe. A parancs másik része arra irányul, hogy a beteg ne beszéljen senkinek arról, hogy mi módon gyógyult meg, kinek köszönheti a leprától való megszabadulását. Jézus szándéka azonban meghiúsul, mert az illető mindenkinek híreszteli, hogy Jézus tett vele csodát. Cselekedetében ne azt lássuk, hogy megszegi Jézus kifejezett parancsát, hanem azt, hogy Isten országa nem marad rejtve: aki megtapasztalta Isten irgalmát, az hirdetni fogja azt, s ennek köszönhetően növekszik az Isten országa.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 10. – Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 'Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.' Tanítványai így feleltek: 'Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?' Jézus ekkor megkérdezte tőlük: 'Hány kenyeretek van?' Azt felelték: 'Hét.' Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Márk evangélista két kenyérszaporításról számol be írásában. Az első alkalmával (vö. Mk 6,35-44) mintegy ötezer férfi és a velük lévő asszonyok és gyermekek esznek a Jézus által csodás módon megszaporított öt kenyérből és két halból. A második esetet a mai napon olvassuk. Itt hét kenyeret említ a leírás, illetve négyezer személyt, akik valamennyien jóllaktak. Jézus közelében mindig megtapasztalható az isteni gondviselés, amely észreveszi az emberek szükségét. Jézus nem csak egyszerűen sajnálja a népet, hanem gondoskodni akar az éhezőkről. Nem tárja szét kezét tehetetlenül a szükség láttán, hanem cselekszik. Miközben a tanítványok csupán azt veszik észre, hogy milyen sok ember van jelen és lehetetlen ennyi embert jóllakatni a pusztában, az Úr mindjárt megoldáson gondolkodik. És az a hét kenyér, ami oly kevésnek tűnik a tanítványok számára, Jézus kezében megsokszorozódik. Csak annyit kell tenni, hogy odaadják, felajánlják neki ezt a keveset. A szegény ember nem fél, hogy kevéske tulajdonából felajánljon valamennyit Istennek, mert bízik Isten gondviselésében, jóságában. A vagyonnal rendelkező ember ezzel szemben egyedül saját vagyonában bízik, ezért számára ismeretlen az adakozás, a felajánlás. Legyünk nagylelkűek, hogy megtapasztaljuk Isten nagylelkűségét!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 9. – Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: 'Effeta', vagyis 'Nyílj meg!' Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: 'Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.' Mk 7,31-37

Elmélkedés

A tegnapi evangélium szerint a pogány asszony kérésére Jézus távolból gyógyította meg a lányát, azaz ténylegesen nem is találkozott, nem érintkezett a gonosz lélektől megszállt személlyel. A mai evangéliumban szereplő dadogva beszélő süket meggyógyításakor Márk evangélista éppen az érintést, a közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza. Jézus úgy tesz csodát, hogy megérinti kezével a beteg testrészeket, a hallásra képtelen fület és a beszédképtelen nyelvet, s mozdulatára, érintésére azok megnyílnak. De ne csak az Úr látványos mozdulataira figyeljünk, hanem arra is, amit a gyógyítás előtt tett: 'föltekintett az égre és fohászkodott' - olvassuk a szövegben. Égre tekintése és imádkozása azt jelzi, hogy cselekedeteit a mennyei Atyával való egységben viszi végbe. Jézus minden esetben az Atya akaratával megegyezően cselekszik, csodái azt mutatják, hogy a mennyei Atya irgalma kiárad az emberekre. A történetnek egy másik eleme is lényeges tanulságot hordoz magában. A süketnéma embert társai, talán barátai vagy rokonai viszik Jézushoz és ők kérik segítségét. A sérült, beteg emberek a maguk erejéből sokszor képtelenek egy-egy lépést tenni szabadítójuk, gyógyítójuk felé. Legyünk segítségükre! Vigyük gondjaikat imádságunkban az Úr elé és kérjük bizalommal segítségét!

© Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 8. – Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: 'Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!' De az asszony így folytatta: 'Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.' Jézus azt válaszolta: 'Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.' Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés

A mai evangéliumban ismét egy ördögűző csodáról olvasunk, amelyben megtalálhatók az ilyen jellegű csodák elemei. Miként korábban Jairus, a zsinagóga elöljárója haldokló kislányához hívta Jézust, most egy asszony kéri segítségét lánya érdekében. Az evangélista kiemeli, hogy az asszony pogány származású, s így hangsúlyozza, hogy az Isten országának örömhíre és jótéteménye nem csak a választott nép, a zsidóság tagjainak szól, hanem mindenki, bármely nemzet tagja részesedhet belőle. Aki hittel és bizalommal fordul az Úrhoz, annak kérése meghallgatásra talál. A történet sajátossága, hogy első pillanatban Jézus elutasítónak tűnik, szinte megsérti, kutyához hasonlítja az asszonyt, aki mégsem veszi ezt bántásnak, hanem találóan megfelel Jézusnak, mégpedig az ő hasonlatát továbbgondolva. Kitartó kérése meghozza jutalmát és kiváltja Jézus elismerését, dicséretét. Amikor valaki olyat mond nekünk, ami első pillanatban nem tetszik és bántónak hat, akkor sem érdemes azonnal megsértődnünk, mert javunkra tudjuk fordítani a helyzetet. Ilyenkor mondjuk azt magunkban: Nem tudsz megsérteni, mert nem akarok és nem fogok megsértődni. Ha pedig nem teljesül azonnal, amit Istentől kérünk, legyünk kitartóak az imádságban!

© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé! Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 7. – Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: 'Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.' Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: 'Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?' Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: 'Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.' Mk 7,14-23

Elmélkedés

A tegnapi evangélium folytatásaként Jézus tovább tanít a tisztaságról, a helyes istentiszteletről. Szavait most már nem az írástudókhoz, hanem a néphez intézi, majd pedig egy szűkebb csoporthoz, a hozzá legközelebb álló tanítványaihoz. Szavai nem hatnak korholásként vagy szidalmazásként, hanem inkább szelíd figyelmeztetés. A testi tisztaságról a lelki tisztaság irányába haladnak az Úr gondolatai és szavai, egyre inkább előtérbe kerül az erkölcsi kérdés. Mitől lesz az ember Isten előtt igazzá? És mi teszi őt tisztátalanná, bűnössé? Mire érdemes az embernek odafigyelnie? Elegendő-e a testi tisztaság? Mit kell tenni a lelki tisztaság, a megigazulás érdekében? Jézus szavaiból világossá válik, hogy az ember belső világa, szívének szándéka határozza meg azt, hogy erkölcsileg milyen az élete. Nem megítélni akarja az embereket, hanem szembesíteni szeretné őket helytelen cselekedeteikkel és rossz szándékaikkal. Azt szeretné, ha mindenki saját maga vizsgálná meg életmódját, vallási indíttatásait és ha szükséges, önszántából, Isten iránti szeretetből változtatna azon, mert az őszinte bűnbánat és szívből fakadó megtérés mindig Isten szeretetének megtapasztalásából és annak viszonzásából fakad. Megszívlelem-e az Úr bűnbánatra hívó szavát?

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 6. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: 'Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?' Ezt a választ adta nekik: 'Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.' Azután így folytatta: 'Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az 'korbán' vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.' Mk 7,1-13

Elmélkedés

A mai és a holnapi evangéliumban Jézus a tisztasági törvényekből kiindulva ad tanítást. Beszédében több témát is érint a testi tisztátalanságtól a lelki tisztátalanságig, a mosatlan kezektől a szív tisztaságáig. Kijelentései arra irányulnak, hogy az emberek vallási magatartásában Isten szava és parancsa legyen a kiindulópont. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a parancsok pontos ismerete, valamint az isteni és emberi törvények megkülönböztetése. Szavaiból érződik, hogy a vallási élet, a vallásos magatartás megújítását szorgalmazza, azaz a hallgatóság fedezze fel a törvények hátterében meghúzódó szándékot, a szeretetet, hiszen Isten minden parancsa az emberek javát szolgálja. Szavait először az írástudókhoz intézi, akik nagy utat tettek meg, Jeruzsálemből érkeztek hozzá, s akik azt gondolják, hogy egyedül ők a törvények hiteles magyarázói, értelmezői és tanítói. Tanításukat, törvényértelmezésüket Jézus nem kérdőjelezi meg, mégis képmutatónak nevezi őket, mert magatartásuk nem tükrözi tanításukat. Véleményét nem hallgatja el, hanem szemtől szembe megmondja az írástudóknak, szembesíti őket hamis, a látszatra figyelő, kiüresedett vallásosságukkal. Érdekes, hogy beszédében nincs szó arról, hogy Isten a szív szándékainak megváltoztatását, a megtérést, a bűnbánatot kéri, s a későbbiekben láthatjuk, hogy a farizeusok és az írástudók ténylegesen is képtelenek erre. Elfogadom-e, amikor bűneimre figyelmeztetnek?

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 5. – Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. Mk 6,53-56

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz egy összefoglaló leírás Jézus tevékenységéről, amelyből megtudjuk, hogy Jézus már jól ismert az emberek körében. Amerre csak megjelenik tanítványaival, azonnal felismerik benne a tanítót és csodatevőt. Bár Jézus küldetésében elsődlegesnek tekinti a tanítást, az Isten országának hirdetését, úgy tűnik, hogy az emberek mégsem emiatt keresik elsősorban, hanem a gyógyítások miatt. Mindenütt hozzá viszik a betegeket, hogy tegye rájuk a kezét, érintse meg és gyógyítsa meg őket. Lelkesedésük, bizalmuk, reménykedésük töretlen, miközben Jézus hagyja, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, hogy isteni erejével csodákat tesz javukra, érdekükben. Jézus tisztában volt vele, hogy a tömegek emiatt keresik őt, mégsem húzódik vissza, nem rejtőzik el, gyógyító hatalmát nem tagadja meg senkitől, sem zsidó származásúaktól, sem a pogányoktól. Személyében az irgalmas Isten van jelen az emberek között, aki megközelíthető, megérinthető, megszólítható. Életmódja követhető, tanítása az egyszerű emberek számára is érthető. Nekem mire jó a hit, a vallásosság, az istentisztelet? Mit várok Istentől? Csupán jutalmat és előnyöket? És mit adok Istennek? Mit ajánlok fel neki? Mi vezet a vallásosságban? Megértem-e, hogy szeretetből kapok tőle mindent? Megértem-e, hogy csupán szeretetből fakadó felajánlásomat kéri?

© Horváth István Sándor

Imádság

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál. Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 4. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment a házból, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: 'Téged keres mindenki!' De ő azt felelte: 'Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.' És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés - 'Az Úr tanítása és tettei'

A mai evangéliumi részletben három mozzanat kapcsolódik össze. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus betér Simon Péter házába és ott meggyógyítja Péter anyósát. A második jelenetben a gyógyítást követően az esti órákban újabb betegeket hoznak hozzá. A harmadik kép már a következő nap hajnalán történik, Jézus félrevonultan imádkozik, majd továbbindul útján. Az első jelenet nagyon röviden ismerteti Simon anyósának betegségét, illetve azt, hogy vélhetően a rokonság Jézus segítségét kéri. Jézus gyógyító mozdulata, érintése azt eredményezi, hogy a betegség, a magas láz rögtön megszűnik. A gyógyulás tényének megerősítésére szolgál annak közlése, hogy az immár meggyógyult személy azonnal részt tud venni a vendégek kiszolgálásában. A jelenet figyelemreméltó kifejezése a felsegítés, a felkeltés Jézus részéről, illetve a felkelés a beteg részéről. Márk evangéliumában többször is előfordul ez a kifejezés a beteggyógyításokkal kapcsolatban. Említhetjük a béna meggyógyítását, akit barátai visznek Jézushoz és a tetőt kibontva eresztik elé a beteget. A bénának Jézus ezt mondja: 'Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!' (Mk 2,11). Jairus lányának feltámasztásánál is ez a kifejezés szerepel: 'Kislány, mondom neked, kelj föl!' (Mk 5,41). A néma lélektől megszállt ember esetében szintén ez a sajátos mozdulat hoz gyógyulást: 'Jézus kézen fogva fölemelte őt, s az fölállt' (Mk 9,27). A jerikói vaknak is fel kell kelnie, hogy Jézushoz lépjen és az Úr visszaadja szeme világát (vö. Mk 10,49). A kifejezés kapcsán nem csupán a fizikai mozdulatra szabad gondolnunk, hanem annak jelképes értelmére. Jézusban erő van, amely győzedelmeskedik a gonosz felett, a betegség felett és a halál felett. Az evangéliumi részlet második jelenetében betegeket visznek Jézushoz. Itt az emberek bizalmát és Jézus gyógyító erejébe vetett hitét érdemes kiemelnünk. Felismerik, hogy Jézusban olyan erő rejlik, amelynek köszönhetően megszabadulhatnak betegségeiktől. A harmadik jelenet már teljesebben mutatja Jézus küldetését. 'Téged keres mindenki!' - mondják a tanítványok nagyon lelkesen Jézusnak, akikre átragad az emberek lelkesedése. Mi ennek a lelkesedésnek, keresésnek az oka? A népet lenyűgözte Jézus hatalommal teli tanítása. Megérzik, hogy a szavak mögött nem emberi bölcselkedés áll, hanem Isten igazsága. És persze álmélkodnak az erőmegnyilvánulásokon, a csodákon, a gyógyításokon, mert e cselekedetekben is Isten közbeavatkozását látják. Mindezek után egészen természetes, hogy mindenki Jézust keresi, őt akarják hallgatni és tőle várják a betegségtől való megszabadulást. Jézus nem akar sokáig tartózkodni sehol, továbbindul, hogy más helyekre is eljusson, újabb emberekhez jusson el az örömhír. Az Úr fáradhatatlanul végzi azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kapott. Hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítenek. Irgalommal fordul a betegekhez, akiken mások nem tudnak segíteni. Odafordul az özvegyekhez, akikkel nem törődik a társadalom. Tanítása és cselekedetei valóban azt igazolják, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Megtöri a gonosz uralmát az emberek felett, megszünteti a betegségeket és hirdeti nekik az örömhírt. Jézus jelenléte szabadulást hoz nekem is, tehát érdemes őt keresnem.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem. Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 3. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: 'Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!' Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet annak említésével kezdődik, hogy a Jézus által missziós útra küldött apostolok visszatérnek Mesterükhöz és beszámolnak neki élményeikről és tapasztalataikról. Sajnos Márk evangélista ennél többet nem ír, nem tudjuk meg, hogy merre jártak, mennyi ideig voltak úton és azt sem, hogy mi is történt velük. Vélhetően azért nem tartja szükségesnek ennek részletezését, mert az apostolok tanítása és tettei ugyanazt a hatást válthatták ki az emberekből, mint Jézus tanítása és cselekedetei. Bizonyára egyesek jószándékkal fogadták őket, de olyanok is lehettek, akik kételkedve, hitetlenkedve. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy nagy bizalommal fogadták a megbízást és lelkes örömmel végezhették az Isten országáról szóló örömhír hirdetését. Jézus küldetésében járni, az ő megbízottjaként végezni az igehirdetést, örömöt jelent az ember számára. A lelkek megmentéséért végzett szolgálat, az Isten dicsőségére végzett munka kiemeli az embert önző érdekeinek szűk világából és új távlatokat nyit meg számára: állítsa életét embertársai szolgálatára. Valódi nagylelkűség, az isteni gondviselésbe vetett bizalom nélkül lehetetlen ezt a szolgálatot végezni. Megvan-e bennem ez a bizalom? Él-e bennem az apostoli buzgóság? Elindulok-e újra és újra Jézustól, hogy örömhírét az igazságra szomjazóknak elvigyem?

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, járj előttem, ha lankadok, állj mögöttem, pajzsomként lebegj fölöttem, jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek, mindig találkozzam veled, minden léptemben szüntelen te, csak te jöjj szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, más szavával te szólj nekem. Minden egyes pillantásom mindenkiben téged lásson. Te légy utam az utamban, utam végén a jutalmam. Amen.

Szent Patrik

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 2. – Péntek, Urunk bemutatása - Gyertyaszentelő Boldogasszony

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona'. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés

Negyven nappal Jézus születése, a karácsony ünnepe után az Úr Jézus templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az evangéliumi jelenet a mózesi törvényre való hivatkozással kezdődik. A törvények szerint a fiúgyermeket világra hozó anya a szüléstől kezdve 7 napig tisztátalannak számított, majd pedig további 33 napon keresztül „kultuszképtelen” volt, azaz nem vehetett részt istentiszteleten, nem érinthetett megszentelt dolgokat és mindvégig házában kellett tartózkodnia. A negyven nap elteltével elhagyhatta a házat és áldozatot kellett bemutatnia annak jeléül, hogy elteltek tisztulásának napjai. A mózesi törvénynek ezek az előírásai tehát Máriára, a szülő anyára vonatkoztak. Egy másik törvényi előírás az újszülött gyermekre, pontosabban az elsőszülött fiúgyermekre vonatkozott. Az elsőszülöttek az Úr tulajdonai voltak, Isten szolgálatára lettek rendelve, de azt a szolgálatot csak a Lévi törzséhez tartozók, azaz a leviták látták el. A többi törzs elsőszülött gyermekeit meg kellett váltani, és ők nem végeztek istentiszteleti szolgálatot. E két törvényi előírás teljesítése miatt érkezett Mária és József a gyermek Jézussal a jeruzsálemi templomba. Bár Lukács evangélista jól ismeri ezeket a zsidó előírásokat, mégsem Jézus kiváltásáról beszél, azaz nem arról, hogy Jézus mentesülne a szolgálattól, hanem annak ellenkezőjéről. Noha Jézus nem Lévi törzséből származik, mégis különleges módon Istennek szentelt személy. Erre a különleges szerepre utal Simeon és Anna megjelenése, akik a templomba hozott újszülött gyermekben felismerik Isten Fölkentjét, a Szabadítót, a Megváltót. Felismerem-e a betlehemi gyermekben a Megváltót, aki az én életembe is elhozza az életszentség világosságát?

© Horváth István Sándor

Imádság

Sokan vannak, kik Jézus mennyei országát szeretik, de kevesen, kik keresztjét viselik. Sokan kívánják vigasztalását, de kevesen viszontagságát. Sokan szegődnek hozzá társul az asztalhoz, de kevesen a megtartóztatáshoz. Mindenki óhajt vele örvendezni, de kevesen akarnak érte valamit tűrni. Sokan követelik Jézust a kenyértörésig, de kevesen a szenvedés kelyhének ürítéséig. Sokan tisztelik csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szereik Jézust, míg baj nincsen. Sokan dicsérik és áldják, míg némi vigasztalását tapasztalják. Ha pedig Jézus elrejtőzik és kissé magukra hagyja őket: vagy panaszra fakadnak, vagy elcsüggednek.

Kempis Tamás

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2018. február 1. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: 'Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.' Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Elmélkedés

Az elmúlt hetek során Jézus galileai tevékenységéről olvastunk az evangéliumokban. E részeket Szent Márk evangélista nagyon pontosan szerkesztette meg, s e részeket mindig a tanítványokkal vezette be. Az első rész, a Kafarnaum városában és a Galileai-tó környékén történt események, az első tanítványok meghívásával kezdődött. A második rész, a galileai út bemutatása a tizenkét apostol kiválasztásával indult. Amikor ma ismét a tanítványokról, az ő missziós útra küldésükről olvasunk az evangéliumban, akkor már sejtjük, hogy itt egy újabb részt kezd az evangélista, amelyben már a Galilea határain kívül történtekről is szó lesz. Jézus tanítványai eddig csupán passzív szereplők voltak, az események szem - és fültanúi. Most viszont már szerepet kapnak, Jézus elküldi őket, hatalmat ad nekik ahhoz, hogy az ő nevében tanítsanak és csodákat tegyenek. Ennek köszönhetően az Isten országának hirdetése nem csupán földrajzi értelemben szélesedik, jut el egyre több helyre, hanem immár új személyek kezdik hirdetni az örömhírt, az apostolok, akik mindezt Mesterük megbízásából teszik. Jézus utasításaiból kiderül, hogy a tőle kapott hatalmon kívül nincs szükségük semmire. Eszköztelenül, felszerelés nélkül indulnak, egyedül az Isten országáról szóló tanítást viszik magukkal. Ezt látták korábban Mesterüktől és most ők is így indulnak.

© Horváth István Sándor

Imádság

Te vagy a szentséges, Úristen, te vagy Isten minden istenek fölött, 

az egyetlen, aki csodákat művelsz.

Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a felséges.

Te vagy a mindenható, te vagy égnek és földnek 

szentséges atyja és királya.

Te vagy a hármas és az egy, az Úr,

 te vagy Isten mindenek fölött.

Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, 

az Úr, az élő és igaz Isten.

Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, 

te vagy az alázatosság, te vagy a béketűrés.

Te vagy a szépség, te vagy a biztonság, 

te vagy a békesség, te vagy az öröm.

Te vagy reménységünk, te vagy az igazság és mértékletesség, 

te vagy minden gazdagságunk.

Te vagy a gyengédség, te vagy a mi védőnk, 

a mi oltalmazónk és védőbástyánk.

Te vagy a mi menedékünk és erősségünk.

Te vagy a mi lelkünk édessége.

Te vagy a végtelen jóság, a nagy és csodálatos Úristen, 

mindenható, jóságos, irgalmas és a mi megváltónk.

Assisi Szent Ferenc

Forrás ~ Internet