'Józsue és Káleb dicsérete'
Józsue, Nun fia vitéz hadvezér volt, és Mózes utódja a prófétaságban.
Nevéhez méltóan nagy volt: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt
az ellenségen, és bevezette örökrészébe Izraelt. Nagyszerű volt, ahogy
kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! Volt-e, aki
szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! Nemde még a nap
is megállt intésére, s egy napból kettő lett? A magasságbeli Istenhez
folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta:
hallatlan erejű jégesőt támasztott, rázúdította az ellenséges népre, s
megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere
mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr. Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes
napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s
így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz
zúgolódást. Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer
közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. Az
Úr erőt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -,
hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.
Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!
Sirák fiának könyvéből 46. fejezet 1-12.
Forrás ~ Internet
