'Dávid és Góliát párviadala'
Azokban a napokban: A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és
Júdában, Socho közelében gyülekeztek, majd Socho és Aszeka között,
Efes-Dammim mellett ütötték fel táborukat. Saul és Izrael fiai is
egybegyűltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a
filiszteusok ellen. A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik
hegyen helyezkedtek el, úgyhogy a völgy köztük terült el.
A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és
Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága, a fejét
bronz sisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel
bronzot nyomott. A lábán bronz lábszárvédő volt, vállán meg bronz
hajítódárda. Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája
hegye meg 600 sékel vasat nyomott.
Előtte haladt a fegyverhordozója.
Kiállt Izrael fiainak sorai elé, és odakiáltott nekik: 'Miért vonultok
ki, és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul
szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le
hozzám. Ha megmérkőzik velem, és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha
azonban én kerekedem felül, és megölöm, ti lesztek a mi szolgáink, és
szolgáltok nekünk.' Aztán a filiszteus hozzátette: 'Ma kihívtam
párviadalra Izrael sorait. Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk
meg egymással!'
Amikor Dávidot Saul elé vezették, ezt mondta a királynak: 'Ne veszítse
el, uram, miatta a bátorságát! Szolgád elmegy, és megmérkőzik azzal a
filiszteussal.' Saul felvetette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronz
sisakot tett a fejére, és páncélt adott rá.
Aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart,
nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: 'Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam.' Erre levették róla.
Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és
betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe
vette parittyáját, és elindult a filiszteus felé.
A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte.
Amikor azonban fölnézett, és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még
fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú. A filiszteus megszólította
Dávidot: 'Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?' És a filiszteus
átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. Aztán így szólt a filiszteus
Dávidhoz: 'csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei
vadaknak!'
Dávid ezt felelte a filiszteusnak: 'Karddal, dárdával és lándzsával
jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének
nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad.
Legyőzlek, és fejedet veszem. Testedet és a filiszteusok seregének
testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg
az egész világ, hogy van Isten Izraelben. És tudja meg ez az egész
sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy
győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad
benneteket.'
Amikor a filiszteus elindult, és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen
kilépett a sorból, és a filiszteus felé futott. Közben belenyúlt a
táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából, és homlokon
találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a
földre bukott, így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust,
eltalálta, és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében. Dávid
akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt,
kirántotta hüvelyéből, és megölte: levágta a fejét.
Sámuel első könyvéből 17. fejezet 1-10. 32.fejezet 38-51.
Forrás ~ Internet
