'A nép átkel a Jordánon, és megünnepli a húsvétot'
Azokban a napokban: Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt
Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott
töltötték az éjszakákat. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a
tábort, és megparancsolták a népnek: 'Ha meglátjátok az Úr, a ti
Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik
viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és
kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még
sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen
mintegy 2000 könyöknyi távolság: ne menjetek hozzá közel!' Józsue így
szólt a néphez: 'Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz
körötökben.' A papoknak pedig ezt mondta Józsue: 'Emeljétek föl a
szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!' Ezek fölemelték a
szövetség ládáját, és a nép előtt haladtak.
Az Úr így szólt Józsuéhoz: 'Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael
szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam.
De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: mihelyt a Jordán
vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.' Józsue tehát így szólt
Izrael fiaihoz: 'Gyertek, és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!' Aztán így folytatta Józsue: 'Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van
köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat,
hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az
Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon.
Válasszatok ki Izrael törzseiből tizenkét férfit, mindegyik törzsből
egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának
ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé
menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.'
Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a
szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz
értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész
aratási időben túláradt a medrén -, a felülről jövő víz megállt, s
egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig;
közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen
elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr
szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a
Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem
ért a Jordánon.
Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy
tisztelte egész Izrael, ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Az Úr
így szólt Józsuéhoz: 'Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját
viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.' S Józsue megparancsolta a
papoknak: 'Gyertek föl a Jordánból!' A papok tehát, akik az Úr
szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a
száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt,
elöntötte a partot.
Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este
ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Ettek a föld terméséből, a
húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a
napon. Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek.
Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől az évtől kezdve Kánaán
földjének termékeivel táplálkoztak.
Józsue könyvéből 3, 1-17; 4, 14-19; 5, 10-12
Forrás ~ Internet
