'Dávid nagylelkűsége Saullal szemben'
Azokban a napokban: Dávid elindult, és elment arra a helyre, ahol Saul
táborozott. Dávid megnézte a helyet, ahol Saul és seregének a vezére,
Ner fia, Abner aludt; Saul a táborban aludt, és a csapat körülötte
tanyázott. Akkor Dávid a hetita Achimelechhez, valamint Abisájhoz,
Ceruja fiához és Joáb testvéréhez fordult, és így szólt: 'Ki jön le
velem Saul táborába?' 'Én lemegyek' - válaszolta Abisáj. Így Dávid és
Abisáj éjszaka megközelítették a csapatot. Sault alva találták a
táborban - a lándzsája a fejénél a földbe szúrva. Abner és a csapat
körülötte aludt. Erre Abisáj azt mondta Dávidnak: 'Ma az Isten kezedbe
adta ellenségedet. A saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen
döféssel, másodikra már nem lesz szükség.' Dávid azonban így felelt
Abisájnak: 'Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére
emelte kezét?!'
Aztán így folytatta Dávid: 'Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli
meg, vagy elérkezik halála napja, vagy pedig csatába száll, és ott
pusztul. Az Úr óvjon attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Fogd a
lándzsát, amely a király fejénél van, meg a vizeskorsót, és menj
innét!' Ezzel Dávid fogta Saul feje mellől a lándzsát meg a vizeskorsót,
és elosontak anélkül, hogy valaki látta, vagy észrevette, vagy pedig
fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott
rájuk.
Amikor Dávid a szemközti oldalra ért, valamivel távolabb kiállt a
hegycsúcsra, úgyhogy egy széles sáv volt köztük. S Dávid odakiáltott a
seregnek és Ner fiának, Abnernek: 'Nem felelsz, Abner?' 'Ki vagy, aki
szólítasz?' - kérdezte Abner. Dávid így válaszolt: 'Hát férfi vagy? Ki
fogható hozzád Izraelben? Miért nem ügyeltél uradra, a királyra? Valaki
odament a seregből, hogy megölje uradat, a királyt. Nem volt szép, amit
tettél. Amint igaz, hogy az Úr él: halált érdemeltek, amiért nem
vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nézd csak meg, hol van a király
lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt!'
Saul megismerte Dávid hangját, és odaszólt: 'Nem a te hangod az, fiam,
Dávid?' 'De igen, uram és királyom!' - válaszolta Dávid. Aztán így
folytatta: „Miért üldözi uram szolgáját? Mit vétettem? Milyen
igazságtalanság tapad a kezemhez? Vessen ügyet uram és királyom a
szavaimra! Ha az Úr bujtott fel ellenem, akkor szálljon felé áldozat
illata. Ha azonban emberek voltak, legyenek átkozottak az Úr színe
előtt. Mert elűznek, hogy ne legyen örökrészem az Úr földjén, hiszen azt
mondják: »Menj innét, szolgálj más isteneknek!« De nem, vérem nem omlik
az Úrtól távol a földre. Még akkor sem, ha Izrael királya kivonult,
hogy hajszolja életemet, amint a hegyek közt a foglyot szokás üldözni.'
Erre Saul azt mondta: 'Vétkeztem. Igazságtalan voltam. Térj vissza,
fiam, Dávid! Többé nem teszek neked rosszat, mivel ma kedves volt
szemedben az életem. Igen, esztelen voltam, és nagyot tévedtem.' Dávid
így felelt: 'Lám, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád,
és vigye el! Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében.
Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.
Amilyen kedves volt az életed a szememben, legyen az én életem is olyan
kedves az Úr szemében! Szabadítson ki minden szorongatottságból!'
Saul erre azt mondta Dávidnak: 'Légy áldott, fiam, Dávid! Minden
bizonnyal szerencsés leszel, és eléred célodat.' Dávid ment az útján,
Saul meg hazatért.
Sámuel első könyvéből 26. fejezet 5-25.
Forrás ~ Internet
