AZ IMÁDSÁG

Miután Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánkot, további tanácsokat
ad az imádság módjával kapcsolatban. Azt javasolja, hogy kitartóan és
állhatatosan kell imádkozni. Az imádság feltételezi Isten jóságát és
irgalmát, valamint azt, hogy Isten odafigyel ránk, meghallgatja
kéréseinket. Ez nem jelentheti azt, hogy amit sokszor kérünk tőle, azt egy
idő után biztosan megadja. Az imában ugyanis nem szabad saját akaratunkat
és emberi elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen sosem lehetünk abban
biztosak, hogy szándékaink valóban megfelelnek-e Isten szándékainak. Azzal
a bizalommal érdemes imádkoznunk, hogy Isten tudja, hogy mire van
szükségünk, és azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára szolgál.
Jézus példabeszéde szerint az ember barátjának „erőszakossága miatt”
teljesíti kérését. Mivel Jézus itt a kérő imádságról beszél, arra
következtethetünk, hogy amikor valamit kérünk imáinkban Istentől, akkor
legyünk kitartóak, állhatatosak, ezt jelenti az „erőszakosság.” Kéréseink
megismétlésére nem azért van szükség, mert Isten nem hallja meg azt elsőre
vagy nem akarja első szóra teljesíteni, hanem azért, hogy kitartó imánk
során megtisztuljon kérésünk, s csak olyat kérjünk, amire valóban
szükségünk van lelkünk üdvössége érdekében. Ugyanakkor az állhatatos
kérések során tudatosul bennünk, hogy rászorulunk Isten segítségére, s
egyedül ő képes betölteni szívünk vágyait!
© Horváth István Sándor