'A két tanú'
Én, János, látomásomban bothoz hasonló mérőnádat kaptam ezeknek a
szavaknak a kíséretében: 'Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral
és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és
ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét
hónapig tiporják. Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve
ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot. Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt
áll. Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja
ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az
eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi
csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből,
harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük ott hever majd a
nagy város utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak
neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan
fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél
napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen föld lakói
ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak,
hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.' De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt
beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta
el. Az égből hangos szózat hallatszott: 'Gyertek ide!' S ellenségeik
szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe. Abban az órában heves
földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés
következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és
dicsőséget zengtek az ég Istenének. Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik. A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Erre üdvrivalgás hallatszott az
égben: 'Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és
uralkodni fog örökkön-örökké! Ámen.' Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr
színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent: 'Hálát
adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, aki voltál, és aki
eljössz, mert átvetted a főhatalmat, és uralkodol. Háborogtak a
nemzetek, de eljött az ideje haragodnak és az ítéletnek a holtak fölött.
Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, neved
tisztelőit: a kicsinyeket és a nagyokat! A föld megrontói meg
pusztuljanak!' Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség
ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső
támadt.
A Jelenések könyvéből 11. fejezet 1-19.
Forrás ~ Internet
