'Dávid és Jonatán barátsága'
Azokban a napokban: Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult,
és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy
megfutamodtak előle. De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz
szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg
pengette a hárfát, Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz
szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elől, úgyhogy a lándzsa a falba
fúródott. Erre Dávid elmenekült, és mentette az életét még akkor
éjszaka.
Dávid elmenekült Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így
szólt Jonatánhoz: 'Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád
ellen, hogy az életemre tör?' 'Ne gondolj ilyesmire - válaszolta -, nem
fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se
jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el
éppen ezt? Az lehetetlenség!' Dávid azonban megesküdött rá: 'Atyád jól
tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell
Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az
Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól.'
Jonatán ezt felelte Dávidnak: 'Megteszem, amire kérsz.' Erre Dávid azt
mondta: 'Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a
királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtőzzem el estig kinn a
határban. Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt
neki, hogy Dávid engedélyt kért tőlem, hogy szülővárosába, Betlehembe
mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát.
Ha erre azt feleli: rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi
veszély. De ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta
vesztemet. Akkor tégy meg szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot
kötöttél vele az Úr nevében. Ha vétettem, ölj meg magad, miért
szolgáltatnál ki atyádnak?'
'Ne is gondolj rá! - válaszolta Jonatán. Ha megtudom, hogy csakugyan
elhatározta, hogy a vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?' Erre Dávid
megkérdezte Jonatántól: 'De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ
ad?' Jonatán így szólt Dávidhoz: 'Gyere, menjünk ki mind a ketten a
határba.' Ki is mentek mind a ketten a határba. Aztán ezt mondta Jonatán
Dávidnak: 'Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az időben
kifaggatom atyámat.
Ha aztán rendben lesz Dávid ügye, s nem küldök
senkit, hogy tudtodra adja, ezt meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg
atyám úgy látja jónak, hogy vesztedre törjön, ezt is tudatom veled, hadd
mehess el. S elmehetsz épségben, egészségben, és veled lesz az Úr,
ahogy atyámmal vele volt. Ha aztán még életben leszek, tanúsítsd
jótettemet az Úr előtt. Ha pedig meghalok, ne tagadd meg soha házamtól
kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a
földről, Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben,
különben az Úr számon kéri Dávidtól.' Jonatán tehát szövetséget kötött
Dávid házával, és az Úr így is állt bosszút Dávid ellenségein. Aztán
még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette.
Sámuel első könyvéből 19. fejezet 8-10; 20. fejezet 1-17.
Forrás ~ Internet
