Taníts repülni, Uram!

"Uram, olyan vagyok, mint a repülni tanuló kismadár.

Szárnyaim még gyengék, hogy a levegőben tartsanak, a hitem, 

hogy lesznek erősebbek, még kevés.

Nézek ki a fészekből, tapogatom testemen az elmúlt zuhanások nyomait,

 irigykedek azokra a testvéreimre, akiknek már jól megy, és sajnálom azokat, 

akiknek még annyira sem, mint nekem.

És közben azon gondolkodom, hogy talán lehet élni repülés nélkül is.

Uram, a madarak megtanulnak repülni.

Te azért adtál szárnyakat nekik, mert a levegőben akarod látni őket,

 szabadon és tisztán, sártól és portól mentesen.

Nekem is azért adtál észt, erőt és szívet, hogy okosan és jól éljek, 

s ne vesztegessem el kincseimet haszontalan és veszendő holmikra.

Ha végignézek az életemen, látom azt, hogy sokszor nem eszerint cselekedtem.

A sok bukásomból annyit legalább megérthetek, hogy türelmes tanár vagy, 

és nem hagyod el a gyenge szárnyú madárfiókákat sem.

Uram, Te megígérted, hogy megtanítasz repülni, 

s ha jelenlegi állapotom nem is ad biztatást nekem arra nézve, 

hogy tényleg így lesz, én hinni akarok szavaidnak.

Hiszen Te többet látsz, mint én, tisztában vagy a jövendővel is, s nemcsak a múlttal.

Neked több az erőd, mint nekem, 

s ahol esetlen szárnycsapásaim nem képesek levegőben tartani földi súlyoktól

 nehéz testemet, te megemelsz kezeiddel, és könnyítesz terhemen.

Ó, bárcsak mindig arra néznék, hogy Te milyen vagy, s nem arra, 

hogy én és testvéreim milyenek nem vagyunk!

Olyan vagyok, mint a repülni tanuló kismadár.

Hittem szavadnak, és a fészek szélére álltam, s állok még ezerszer, 

ha ezerszer elbukok. 

Taníts repülni, Uram! 

Ámen."