'Péter és Pál apostol találkozása'
Testvéreim! Amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva
kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a
Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre,
és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem
Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután
fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam
tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr
testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.
Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő
egyházai tehát személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták
rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek
azelőtt a romlására tört. És magasztalták értem az Istent!
Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem
Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól
indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is
az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába
fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen.
Ők még kísérőmet,
Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a
betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik azért tolakodtak be
közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és
szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk
engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. Azok,
akiknek tekintélyük volt - hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy,
az Isten nem nézi a személyt -, a tekintély birtokosai semmire sem
köteleztek.
Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az
evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a
körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek
közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.
Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek,
fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül
kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok,
ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek
viszont igyekeztem is eleget tenni.
Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből 1. fejezet 15 – 2. fejezet 10.
Forrás ~ Internet
