'Gedeon meghívása'
Azokban a napokban: Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr
szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket hét esztendőre, Midián
keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek
közé, barlangokba és erődökbe húzódtak.
Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak;
Izrael ellen vonultak fel. Az ő földjén ütöttek tábort, és
elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak
Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat. Amikor
megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem
maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a
vidéket, és letarolták, így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt, és
Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.
Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában
az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a
szérűn, hogy megmentse Midiántól. Megjelent az Úr angyala, és így szólt
hozzá: 'Az Úr veled, hős vitéz!' 'Engedj meg, Uram! - válaszolta Gedeon. - Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a
csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: »Hát
nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból?« S most elhagyott minket az
Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak…'
Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: 'Menj, s ennek a te
erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én
küldtelek?' Gedeon így válaszolt: 'Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam
meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a
legkisebb vagyok atyám házában.' Az Úr így válaszolt neki: 'Az Úr veled
lesz, és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna.' 'Ha tetszésre találtam szemedben - mondta Gedeon -, adj nekem jelet,
hogy valóban te beszélsz velem. Ne távozz el innen, amíg vissza nem
térek hozzád. Elhozom ajándékomat, és leteszem eléd.' 'Itt maradok, amíg
vissza nem térsz' - felelte az Úr.
Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét, és egy efa lisztből
kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette,
majd odavitte neki a terebintfa alá. Amint közeledett, az Úr angyala így
szólt hozzá: 'Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd ide a
sziklára, és öntsd ide a levest is!' Gedeon így is tett. Ekkor az Úr
angyala kinyújtotta botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst
és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette
a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme
elől.
Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: 'Jaj nekem,
Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?' Az Úr
így válaszolt neki: 'Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.' Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: 'Az Úr a béke'. Ez az oltár ma is ott van.
A bírák könyvéből 6. fejezet 1-6. 11-24a.
Forrás ~ Internet
