'A bölcs vigasztalása'
Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme
megérti az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga
ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély. Hisz nem
tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi
lesz? Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy
visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs
elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit. Ezt mind láttam,
amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt
folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy
megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az
embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. Hisz a bűnös százszor is
elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó
soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle. A gonosznak nem lesz jó
sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél
az Istentől.
De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a
gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak
érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság! Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt,
mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában életének
napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra
törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert
hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,
akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az
eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az
ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a
dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.
Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a
tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a
gyűlöletet nem ismeri, mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen
mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a
tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki
nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre; arra, aki esküszik, és
arra, aki fél az esküvéstől.
Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz
a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és
esztelenségeket eszel ki az ember, míg él; az élők számára, aztán a
holtak számára. Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van
reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán. Az élők ugyanis
tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és
jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek
maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha
többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert
kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér
ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet
feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel
Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az
életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. Ami tennivalót csak talál a
kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová
mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem
bölcsesség.
A Prédikátor könyvéből 8. fejezet 5. - 9. fejezet 10.
Forrás ~ Internet
