A GYÁSZ
'Fiam,
a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár
neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. Sírj
keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy
megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak.
Aztán hagyd
fájdalmadat, s keress vigasztalást, mert a szomorúság a halálhoz vezet,
és a kedvetlenség megtöri az erőt. A temetés után vesd le a fájdalmat,
mert örökös gyászban nem lehet élni. Ne engedd át szíved a
szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. Ne felejtsd el
soha: nincsen visszatérés.
Mit használnál neki? Magadnak meg
ártasz. Gondold meg: 'Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám,
ma rád kerül a sor.' Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj
meg, ha már elszállt a lelke.'
Sirák fia könyve 38. fejezet 16-23.
