Evangéliumi elmélkedés
Isten szeretetéről tanúskodik, hogy időnként figyelmezteti a helyes
útról letérő embert. Néha egy személyt küld, aki világosan megmondja,
hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös
életéhez. Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál
figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni.
De ezek az isteni jelek is azt szolgálják, hogy megváltoztassuk
életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és az ő törvényeit, annak
semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz. A
Bibliában, mind az ószövetségi, mind az újszövetségi részben ennek
történetét láthatjuk.
Amikor a mai evangélium szerint a tömeg jelet kér Jézustól, ő két
ószövetségi példát idéz fel. Jónás próféta és Dél királynője, aki
felkereste Salamon királyt, figyelmeztető személyek voltak kortársaik
számára. Jónás azért, mert Isten igéjét hirdette az embereknek. Prófétai
szavára az emberek bűnbánatot tartottak. Dél királynője pedig azért,
mert az isteni bölcsességre vágyakozott és képes volt hosszú utat is
megtenni, hogy hallgathassa a bölcs király szavait. Jézus személye még a
két ószövetségi alaknál is nagyobb. Ő Isten küldötteként jött a
világba, hogy az embereknek hirdesse a megtérést és az isteni
bölcsességet. Lukács evangélista azért hangsúlyozza Jézus nagyságát,
hogy a hallgatóságot arra késztesse, hogy nyitottak legyenek Jézus
tanítása iránt és készséges szívvel fogadják azt. E szándék felém is
irányul. Felismerem-e Jézusban a jelet? Bűnbánatra indít-e tanítása?
Hallgatok-e szavára?
© Horváth István Sándor
Mennyei Atyám!
Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom
magam Neked!
Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint.
Kérlek, Szentlélek, keresztelj meg a tüzeddel és
ki nem alvó parázsként maradj a szívemben, hogy buzgón és
bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó evangéliumát. Amen.
~ Napi Evangéliumi imája
