'Debora és Bárák'
Ehud bíró halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít
az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta
őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a
népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert
Jábinnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz év óta keményen sanyargatta
Izrael fiait.
Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott
Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a
Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel.
Elküldött, és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát,
Bárákot, és így szólt hozzá: 'Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene:
»Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és
Zebulon fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison patakhoz Sziszerát,
Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe
adom.«'
Bárák így válaszolt neki: 'Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem
jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon
viszi sikerre ügyemet.' 'Veled megyek - válaszolta neki -, de utadon
nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe
Sziszerát.' Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák
összehívta Zebulont és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele
ment. A kenita Héber elvált Káin törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának
fiaitól, és a Szaannim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze
Kedestől. Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a
Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz
vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison patakhoz.
Erre Debora így szólt Bárákhoz: 'Indulj, mert elérkezett az a nap,
amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!'
Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet
keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy
Sziszera leszállt szekeréről, és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek
Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget, Sziszerának egész
seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült
gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke
volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: 'Térj be, uram, térj
be hozzám, és ne félj!' Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy
szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: 'Kérlek, adj egy kis vizet, mert
szomjas vagyok.' Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni
adott neki, aztán újra betakarta. 'Állj ki a sátor ajtajához - mondta
neki -, s ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Van-e itt valaki?«,
feleld azt, hogy nincs!'
Ám Jáel, Héber felesége, fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy
kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte,
úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt, így
halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje
ment, és így szólt hozzá: 'Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit
keresel.' Bement, s Sziszera ott feküdt holtan, a cövek kiállt a
halántékából.
Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai
előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán
királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
A bírák könyvéből 4. fejezet 1-24.
Forrás ~ Internet
