'Dávid menekülése és bujdosása'
Azokban a napokban: Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve
ment eléje, és megkérdezte: 'Miért vagy egyedül, miért nincs veled
senki?' Dávid így válaszolt Achimelech papnak: 'A király parancsot
adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel
megbíztalak, s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem
embereimmel, hogy hol találkozunk. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add
ide, vagy azt, amid van.' A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: 'Rendes
kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek
az asszonyoktól?'
Dávid ezt a feleletet adta a papnak: 'Egészen biztos!
Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk,
így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is
biztosan tiszták ebben a tekintetben.' Így a pap fölszentelt kenyeret
adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet
elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette
azon a napon, amelyen elvették.
Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere, az Úr tartotta vissza.
Doegnek hívták, edomita volt, és Saul fullajtárainak volt a feje. Dávid
megkérdezte Achimelechtől: 'Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard?
Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert
olyan sürgős volt, amivel a király megbízott.' 'A filiszteus Góljátnak a
kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt
van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát
csak vedd le magadnak, más nincs ott.' 'Olyan nincs is több - mondta
Dávid -, add hát ide nekem!'
Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették
testvérei és egész családja; lementek, és csatlakoztak hozzá. S azok is
mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak
adósodva, vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy
négyszáz ember tartott vele. Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába.
Így szólt Moáb királyához: 'Engedd meg, hogy atyám és anyám itt
maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.' S
otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg
Dávid rejtekhelyen volt. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: 'Ne
maradj a rejtekhelyeden, hanem menj, és költözz Júda vidékére.' Dávid
tehát elindult, és Herét erdeibe ment.
Sámuel első könyvéből 21. fejezet 2-10; 22. fejezet 1-5.
Forrás ~ Internet
