'János újra megbízatást kap a jövendölésre'

Én, János, láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Hangosan kiáltozott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltozására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: 'Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!'

És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget, és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: 'Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.'

Azután az égi hang újra szólt hozzám: 'Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.' Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: 'Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.' Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: 'Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről és királyról.'

A Jelenések könyvéből 10. fejezet 1-11.

Forrás ~ Internet