Kegyelem az mindig indokolt.

Annak biztos alapja van.

Te ne bocsásd meg a megbocsájthatatlant,

se elnézz egy valós támadást, ami felhívás a büntetésre.

Az Üdvözülés nem kéri a természetellenes reagálást, ami rendellenes arra, ami valós.

E helyett, azt kéri, hogy reagálj helyesen arra, ami nem valós, azáltal, 

hogy nem tartasz figyelemben olyat, ami nem történt meg.

Ha a kegyelem indokolatlan volt, arra lennél kérve, hogy áldozd fel a jogaidat, 

amikor megbocsátást adsz támadásért.

Te arra vagy kérve, hogy lásd a megbocsátást, mint a természetes reakció a

kínra, ami hibán alapszik és így segítségkérés.

Megbocsátás az egyetlen normális reakció.

Ez tartja meg a jogaidat a feláldozástól.