APRÓSZENTEK NAPJA ~ december 28.

Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. 

 A napkeleti bölcsek látogatása után, a hatalmát féltő Heródes megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Jézusért adják életüket, bár nem tudnak Jézusról. Karácsony örömét és békéjét ma is mennyi békétlenség árnyékozza be. Ma is számtalan Heródes van, aki hatalmát féltve kegyetlen és kíméletlen a környezetéhez. Karácsony ünnepe erősítse bennünk a szeretetet, a tiszteletet a másik ember iránt.

A két esztendősnél fiatalabb betlehemi gyermekek legyilkolását a trónját féltő júdeai király, Heródes rendelte el, miután meghallotta Jézus, a 'zsidók királya' születésének hírét. Az Úr angyala azonban időben figyelmeztette Józsefet, hogy családját vigye Egyiptomba, így az újszülött megmenekült. A történetet Máté evangélista írja le (Máté 2, 13-18).  

   

 Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: ,,Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.'' Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Egyiptomból hívtam az én fiamat'' [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: ,,Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé,, [Jer 31,15]. Máté 2:13. – 18.

„Úr Istennek legyen hála, hogy megengedte érni Krisztus születése napját, és azt elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent István vártanú napjára, s azt is elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent János evangélista napjára, s azt is elengedte tölteni. 
S most felvirrasztott úgy, mint Aprószentek napjára, és e szent napot kívánjuk tisztelni.
Míg sűrűn van a csillag az égboltozaton, annyi áldás szálljon mindnyájunk számára.
A mai nap virágzik, kinek a szerencse hűséggel áldozik. 
Kérünk, kedvezzen ártatlan életnek, virrassza fel napját e boldog menetnek, hogy többször is érhessük sokaknak kedvére, önöket tisztelő seregeknek örömére, hogy többször is érhessük Aprószentek ünnepét. Jézus neve dicsértessék!

 

Teréz anya ~ Egy születendő gyermekért

Mária, Anyánk,
számodra nem ismeretlen az öröm,
a boldogság és a bizonytalanság,
amely egy anya szívét eltölti
gyermeke születését várva.

Áldd meg a szülőket, és áldd meg ezt a gyermeket,
tűnjön bár mégoly parányi, jelentéktelen lénynek is.

Teremts neki békés, boldog életet,
szeretettel és örömmel teljeset.
Oltalmazd ezt a parányi életet
minden erőddel és figyelmeddel.

Mária, boldogságos Szűzanya,
virrassz e formálódó emberke fölött,
hogy anyja méhében lüktető, piciny szívét
ne érje semmi bántódás születése előtt,
hogy teljesíthesse küldetését e világon,
amellyel Atyánk nagylelkűen megajándékozta.

Ámen.

 

Ferenc pápa ~ Urbi et Orbi ~ üzenete és áldása 

2013 12.25.

Hagyjuk, hogy megérintsen bennünket Isten jósága. Ferenc pápa Karácsonyi áldása a világnak! Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek” (Lk 2,14).

Kedves testvéreim Rómában és az egész világon! Magamévá teszem az angyalok énekét, akik megjelentek a betlehemi pásztoroknak azon az éjszakán, amikor Jézus született. Ez az ének egybeköti az eget és a földet, magasztalás és dicsőítés az ég felé, a föld és minden népe számára pedig a béke ígérete.

Mindenkit arra szólítok fel, hogy csatlakozzon ehhez az énekhez: ez az ének minden férfinek és nőnek szól, akik virrasztanak az éjszaka idején, és reménykednek egy jobb világban, akik gondját viselik másoknak és alázatosan arra törekednek, hogy megtegyék kötelességüket.

Karácsony mindenekelőtt erre hív bennünket: dicsőítsük Istent, mert jó, mert hűséges és irgalmas. Ma azt kívánom mindenkinek, hogy ismerje fel Isten igazi arcát, az Atyáét, aki nekünk ajándékozta Jézust. Mindenkinek azt kívánom, hogy érezze: Isten közel van, kívánom, hogy jelenlétében éljen, hogy szeresse és imádja Őt.

Bárcsak mindnyájan dicsőíthetnénk Istent mindenekelőtt életünkkel, amelyet az Isten és a testvérek szeretetének szentelünk.

Az igazi béke, tudjuk jól, nem az egymással szembenálló erők egyensúlya. Nem egy szép „homlokzat”, amely mögött ellentétek és megosztottságok vannak. A béke mindennapi elkötelezettség, a béke „házi készítésű”, Isten ajándékánál kezdődik, abból a kegyelemből fakad, amelyet Jézus Krisztusban adott nekünk.

A jászolban fekvő Gyermekre, a béke Gyermekére tekintve gondoljunk azokra a gyermekekre, akik a háborúk legtörékenyebb áldozatai, de gondoljunk az idősekre is, a nőkre, akikkel rosszul bánnak, a betegekre… A háborúk kettétörnek és megsebeznek olyan sok életet!

Túl sok életet tört ketté az utóbbi időkben a konfliktus Szíriában, gyűlöletet és bosszút szítva. Továbbra is imádkozzunk az Úrhoz, hogy kímélje meg a szeretett szíriai népet az újabb szenvedésektől és a konfliktusban érintett felek vessenek véget minden erőszaknak és biztosítsák a hozzáférést a humanitárius segélyekhez.

Láttuk, hogy az ima milyen nagy hatású! Örülök, hogy ma csatlakoznak különböző vallási felekezetek hívei is a Szíria békéjéért mondott imánkhoz. Soha ne veszítsük el a bátorságot ahhoz, hogy imádkozzunk! A bátorságot ahhoz, hogy ezt mondjuk: Urunk, add meg te a békédet Szíriának és az egész világnak. És a nem hívőket is arra szólítom fel, hogy kívánják a békét, vágyukkal, azzal a vággyal, amely kitágítja a szívet: mindenki egyesülve, vagy az imával vagy a kívánsággal. De mindnyájan a békéért – tette hozzá rögtönzött szavakkal a pápa.

Adj békét, Gyermek, a Közép-Afrikai Köztársaságnak, amelyről az emberek gyakran megfeledkeznek. De te, Urunk, nem feledkezel meg senkiről! És el akarod vinni a békét arra a földre is, amelyet az erőszak és a nyomor spirálja tépáz, ahol olyan sok ember hajléktalan, nélkülözi a vizet és az élelmet, a létminimummal sem rendelkezik. Kedvezz az egyetértésnek Dél-Szudánban, ahol a jelenlegi feszültségek már túl sok áldozatot szedtek, és fenyegetik a fiatal államban a békés együttélést.

Te, a béke Fejedelme, térítsd meg mindenütt az erőszakosok szívét, hogy tegyék le a fegyvereket és kezdjenek párbeszédet. Tekints Nigériára, amelyet szüntelen merényletek sújtanak, amelyek nem kímélik meg az ártatlanokat és a védteleneket. Áldd meg a Földet, amelyet kiválasztottál, hogy a világra jöjj és biztosítsd az izraeliek és palesztinok közötti béketárgyalások szerencsés kimenetelét. Gyógyítsd be a sebeket a szeretett Irakban, amelyet még mindig gyakran sújtanak merényletek.

Te, az élet Ura, oltalmazd mindazokat, akiket neved miatt üldöznek. Adj reményt és vigaszt a kitelepítetteknek és a menekülteknek, különösen Afrika szarvában és a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Add, hogy az emberhez méltó életet kereső migránsok befogadásra és segítségre találjanak. Soha többé ne forduljanak elő olyan tragédiák, mint idén Lampedusában, amely olyan sok életet követelt!

Ó betlehemi Gyermek, érintsd meg a szívét mindazoknak, akik emberkereskedelemben vesznek részt: ébredjenek tudatára ennek az emberiség ellen elkövetett bűnténynek a súlyosságára. Fordítsd tekintetedet azokra a gyermekekre, akiket elrabolnak, megsebeznek és megölnek fegyveres konfliktusokban, és akiket katonáknak képeznek ki, elrabolva gyermekkorukat.

Ég és a föld Ura, tekints le bolygónkra, amelyet az emberek kapzsisága és sóvársága gyakran válogatás nélkül kizsákmányol. Segítsd és óvd azokat, akik természeti katasztrófák áldozatai, különösen a kedves fülöp-szigeteki népet, amelyet a közelmúltban tájfun csapása sújtott.

Kedves testvéreim, ebbe a világba, a ma emberei közé megszületett az Üdvözítő, aki Krisztus Urunk. Álljunk meg a betlehemi Gyermek előtt. Hagyjuk, hogy szívünk megérintődjön: ne féljünk ettől. Ne féljünk attól, hogy szívünk meghatódjon! Szükségünk van rá, hogy szívünk elérzékenyüljön. Hagyjuk, hogy Isten gyöngédsége felmelegítse; szükségünk van simogatására.
Isten simogatása nem okoz sebeket: Isten simogatásai békét és erőt adnak nekünk.

Szükségünk van simogatására. Isten nagy a szeretetben, Övé a dicséret és a dicsőség mindörökké! Isten a béke: kérjük, hogy segítsen nekünk minden nap a békét építeni életünkben, családunkban, városainkban és nemzeteinkben, az egész világon. Hagyjuk, hogy megérintsen bennünket Isten jósága.

Amen.

 

 

SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN

Köszönjük Neked, Úr Jézus, szeretett tanítványodat, Jánost, aki által feltártad előttünk isteni életed mélységeit, azzal, hogy legbensőségesebb barátodul választottad, s azzal, hogy rábíztad titkaid megosztását. Általa, az ő evangéliumán és levelein keresztül nyilatkoztattad ki nekünk, hogy Isten a szeretet, s hogy arra kaptunk meghívást - és a nekünk ajándékozott Szentlélek által képességet is -, hogy a mi létmódunk is a szeretet legyen.

 Add, kérünk, hogy ezt a szeretetet mind jobban befogadjuk, s Téged viszontszeretve és egymás szeretetében élve már itt a földön részünk legyen a Szentháromság boldog, örök életében.

Amen.

Barsi Balázs

Szavakon túli a csend,
melyben összeér a lelkünk,
időtlenné szépül a tér,
ahol összeölelkezünk.

Simon András

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd és valóban megszeresd önmagad.

Simon András

Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.

Szent Ágoston

Oh igazság, igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad, mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem - üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörű alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. S az én éhes, szomjas vágyakozásom nem azon, bár legelső, dolgaidat kívánta, hanem téged, Igazság, akiben nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.

Szent Ágoston

Az Isten munkája feletti elmélkedés - legalábbis bizonyos mértékig - feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk. Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendű hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt. Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére. Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket.

Aquinói Szent Tamás

A lélek csak akkor élhet, ha valamit kockáztat. Kockáztatni azt jelenti, olyan valamibe kezdeni, amelynek kimenetele ismeretlen.

Anselm Grün

Csak a szív látja meg mindenben annak a végső valóságnak és bizonyosságnak nyomait, mely minden ember arcából, minden kőből és minden fűszálból rám tekint, hogy azt mondja nekem: van, aki szeret téged.

Anselm Grün

Mindig érzékeny vagyok a kritikára, az elutasításra és arra, ha átnéznek rajtam. Ha ezekkel megbékélek, akkor érzékenységem egyre mélyebbre vezet engem megsebzett szívemben, amely szeretet és feltétel nélküli elfogadás után vágyakozik.

Anselm Grün

Szent János apostol és evangélista
 

Ünnepe ~ december 27.

János a szeretett tanítvány. Ő az, aki a legtöbbet beszél a szeretetről. Az első találkozás pillanatában megérzi Jézus szeretetét, és ebben élete végéig kitart. Bár a vértanúság nem lesz osztályrésze, mégis a teljesen Istennek adott életet láthatjuk életében.

1Jn 1, 1-4
'Az élet igéjét hirdetjük nektek.'
Jn 20, 2-8
'Látta mindezt, és hitt.'
Tanuljuk meg Isten gazdagságát szemlélni János apostollal. Ha nem is tudunk együtt járni Jézussal Jeruzsálem utcáin, Galilea mezein, mint János, mégis csatlakozhatunk hozzá szeretetben kiteljesülő életünkkel. Kérjük Istentől a Krisztussal való személyes találkozás örömét, hogy kimeríthetetlen szeretetéről tehessünk tanuságot egész életünkben.

SZENT JÁNOS apostol volt a “szeretett tanítvány”, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője.
Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek…
Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd.
Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására.
A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: “Akarom, hogy ő így maradjon”.
Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..
Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: “Fiacskáim, csak szeressétek egymást” ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú.
A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.
Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!

 Szent János apostolról

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.
Élete
A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.
Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.
A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja. Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

 

A patmoszi látnok ~  Szent János apostol és evangélista

Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Saloménak a fia. Testvérével, Jakabbal együtt szélsőséges zelóták közé tartozott. Keresztelő Szent János tanítványa, és ő küldi Szent János apostolt Jézushoz. Jézus titkainak ismerője, különösen bánik vele az Úr. János ott áll Jézus keresztjénél és Krisztus urunk reá bízza édesanyját, Szűz Máriát. Részt vesz a jeruzsálemi zsinaton. A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Hosszú apostoli munka után Patmosz-szigetére kerül száműzetésbe. Itt részesül a látomásokban, amit a Jelenések könyvében ír le. Ő a negyedik evangélium szerzője, ahol mindig a "szeretett tanítványként" szerepel. Három neki tulajdonított levél is található az Újszövetségben. Halálához (Kr.u. 104) kötik a hivatalos, nyilvános kinyilatkoztatás lezárultát.
Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása, ennek eredete az alábbi legenda. Egyszer odament Jánoshoz egy pogány pap, és így szólt hozzá: "Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérget készítek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is lesz!" Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, hogy lássák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt itta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poharat minden félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegzetüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástalan maradt. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: "Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halottat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelkedem!" Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, hogy takarja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imádságát befejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett. Festményeken ezt is szívesen megörökítik.

 

 Forrás ~ Internet

 Uram! Köszönöm a mai ünnepet is.
Kérlek, add, hogy elfogadjam ajándékodat,
hogy értünk földre jöttél.
Hadd tudjam ezt a csodát naponként is megélni.
Adj erőt szeretni, adni, adj erőt elfogadni mástól.
Töltse be napomat igazi szeretet.
Ámen.

Ne aggódj, mert a teremtő Isten, 

aki jókedvében alkotott - és már születésed előtt is szeretett téged -, 

örökre tenyerébe írta sorsodat. 

 Most is a kezében tart, és nem enged el soha.

 Simon András

 

 

SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ ÜNNEPE

Karácsony másnapja, december 26. Szent István vértanú ünnepe. István Jeruzsálemben élt, az első hét diakónus egyike volt, akiket a hívők az apostolok segítőivé választottak.

Szent István nemcsak az igehirdetésben, de a szegények gondviselésében is jeleskedett. Ezért sok haragosa támadt, törvényszék elé állították,és mivel ott is állhatatosan kitartott hite mellett, a csőcselék rárontott, kihurcolta a városból és agyonkövezte, i. sz. 37-ben. Így ő lett a keresztény vallás első vértanúja. A bécsi Stephansdom éppúgy az ő tiszteletére kapta a nevét, mint államalapító első királyunk.

 Forrás ~ Internet

“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, 

hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Imádkozzunk!

 

Mennyei Édesatyánk, köszönjük az új karácsony ajándékát. 

Légy áldott a családi otthonunkért, a meghitt pillanatokért, az összetartozás öröméért. 

Te vagy az igazi ajándékozó, Neked köszönjük egymást, 

az ajándékokat és a lelki családot, a gyülekezetet is.

 Köszönjük neked, hogy eljöttél ebbe a világba, az ige testté lett és köztünk lakozott, 

hogy láthassuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, 

aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. 

Imádkozunk a karácsony szívbéli beteljesedéséért. 

Jöjj el és töltsd meg szívünket a gyermek Jézus feletti örvendezéssel, 

hogy ő általa mi is a Te fiaid lehessünk. 

 

Imádkozunk azokért, akik betegek, akik foglyok, akik fájó szívvel gyászolnak, 

akik otthontalanok és akik magányosak, mind azokért, akiknek most nincsen öröme.

 Könyörülj rajtunk, embereken, a te gyermekeiden, és add meg nekünk, 

hogy a Te értelmet adó szereteted járja át most a lelkünket. 

Megváltó Jézusunkért hallgass meg minket imádságunkban, 

Ámen..

 

KALOTASZEGI HAJNALI ZSOLTÁR

Isten küldte
Földre Fiát,
Nap jött
sötét éjjel után.
Hármat szólt a
kakas pirkadatkor.
Színről színre látunk.

Akármerre
visz az utam,
megtalállak
téged.
Lámpást adtál
fáradt kezeimbe,
hozzád szól az ének.

A hit, a remény,
a szeretet.
Ez maradt,
ez a három.
Békét hozzál
minden kicsi házba.
Szeretet legyen a világban!

“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük az új karácsony ajándékát. Légy áldott a családi otthonunkért, a meghitt pillanatokért, az összetartozás öröméért. Te vagy az igazi ajándékozó, neked köszönjük egymást, az ajándékokat és a lelki családot, a gyülekezetet is. Köszönjük neked, hogy eljöttél ebbe a világba, az ige testté lett és köztünk lakozott, hogy láthassuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Imádkozunk a karácsony szívbéli beteljesedéséért. Jöjj el és töltsd meg szívünket a gyermek Jézus feletti örvendezéssel, hogy ő általa mi is a te fiaid lehessünk. Imádkozunk azokért, akik betegek, akik foglyok, akik fájó szívvel gyászolnak, akik otthontalanok és akik magányosak, mind azokért, akiknek most nincsen öröme. Könyörülj rajtunk, embereken, a te gyermekeiden, és add meg nekünk, hogy a te értelmet adó szereteted járja át most a lelkünket. Megváltó Jézusunkért hallgass meg minket imádságunkban, Ámen..

 Túrmezei Erzsébet ~ Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.

Legyen ma templom
minden ember szíve,
Melyben a lélek
szárnyat bontogat!
Karácsony ünnepén
legyen imádság
minden gondolat.

Csodás ünnep a karácsony,
A földre eget varázsol.
Fenyőágon gyertya lángja,
Csillagot visz kis szobánkba.
Főként nektek azt kívánom:
Boldog Karácsonyt!

Hópihécske száll az égen, kis csengettyű szólal szépen.
Az angyalok ma táncra kelnek, gyertyafénynél énekelnek.
Mosolyogva mondják Neked:
Békés, Boldog Ünnepeket!

Túrmezei Erzsébet ~ Betlehemi kenyércsoda

Letekintett az éhező világra
Ő, aki minket öröktől szeret,
S a betlehemi jászol szalmájára
Odatette ínségünket szánva,
Irgalmasan - a Kenyeret.
Azóta évszázadok telnek,
S az a Kenyér ezernek meg ezernek,
Éhezők millióinak elég...
Neked, nekem!
Mindenkinek, aki a pásztorok nyomában eltalál oda,
Ahogyan ők azon a csendes éjen...
Hogy insége örökre végetérjen,
S másokat is boldogan hivogasson
Osztozni az égi Kenyéren.
Betlehemi kenyércsoda!


Túrmezei Erzsébet ~ Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.

Túrmezei Erzsébet ~ Találkozó a jászol mellett
Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.

 

Adventi emlék

Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s adventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.

Túrmezei Erzsébet

 

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.

Túrmezei Erzsébet

 

ISTEN VÁLASZOLT

Közeledett a karácsony.
.A kis Andrist megkérdezte a mamája, hogy milyen ajándéknak örülne a legjobban.
.
- Egy sárga biciklit szeretnék, anyu! - vágta rá gondolkodás nélkül a kisfiú.
- Kicsim, ilyesmire nem lesz pénzünk - szomorodott el a mama.
- Nem baj, akkor megkérem Istent, hogy küldjön nekem ajándékba egy sárga biciklit.
.
Andris tudta, hogy Isten mindent megadhat, és bízott Benne. Este, mielőtt lefeküdt, letérdelt az ágya elé, összetette a kezeit, és így imádkozott:
- Istenem, kérlek, küldj nekem karácsonyra egy sárga biciklit!
.
És ezentúl minden este ugyanígy tett. 

Tudta, hogy "hinni kell, hogy amit kérünk, azt megkapjuk", ezért ettől az estétől fogva ezt imádkozta:
- Uram, ne felejtsd el, hogy karácsonyra kapok egy sárga biciklit.

Anyukája szomorúan hallotta imáját, amikor néha belesett az ajtón, mert azt biztosan tudta,

 hogy a család nem tudja megvenni azt a biciklit.

Elérkezett a Szenteste. Kibontották az ajándékokat - de sárga bicikli nem volt köztük. Lefekvéskor Andris megint letérdelt az ágya elé. A mama aggódva lépett be a szobájába.

- Andris, ne haragudj a Jóistenre, amiért nem válaszolt az imádra.
- Anyu, én nem haragszom rá. Isten válaszolt nekem. 

- A mama szeme elkerekedett. - Azt válaszolta, hogy nem.

 

 

A szentmise értékei

Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, 

melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.
Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be 

az Úr Jézus szent Emberségének.
Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülnél ki.
Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál.

Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendô szenvedéseidet,
melyek különben reád várnak.
A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek – különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, 

akik félô tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
A szentáldozásod során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
A sátán gyengébb lesz veled szemben.
A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit
Isten megerősít az égben is. 

Várd meg az áldást türelemmel!

A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre!

fr. Barsi Balázs OFM

Túrmezei Erzsébet ~ Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Pilinszky János ~ Hitünk titkai
~ részlet ~

Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt
kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland,
mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt,
ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se,
mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”,
lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk,
szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg,
ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál,
amire vár.

(Új Ember, 1974. december 15.)

ADVENTI IMÁDSÁG

Urunk, Istenünk,

Adventi üzeneted, tudjuk, nekünk is szól:

„Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

– így mondja Izajás próféta.

„Térjetek meg!” – ezt hirdeti Keresztelő János.

Add, hogy mostani karácsonyi készületünk

És életünk nagy adventjének minden igaz törekvése

Eredményes legyen:

Mindjobban hozzád térjünk,

Kinyissuk szívünket előtted,

És egyre nagyobb részt kapjunk életedből.

Lelked irányítsa napjainkat,

Mindennap hasonlóbban legyünk Krisztushoz,

És így munkáljuk

Magunk és a világ megszentelését.

Ámen.

 

 

Mécs László ~ Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk

Illendő ruhában, méltóképpen várjunk

Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget

S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Adventkor

Valami szépet szeretnék mondani,

a szívemet örömmel kitárni,

advent titkos, szent ünnepén.

Jézusom várlak. Leborulok én,

szívem hozom, gyermeki szívemet.

Jöttödre készíts föl engem,

hiszen te vagy az örök szeretet.

 SZENTÍRÁSRÓL

1. Igazságot kell keresni a Szentírásban, nem ékesszólást.
2. Az egész Szentírást olyan lélekkel kell olvasni, amilyennel készült.
3. Inkább hasznot kell a Szentírásban keresni, mint művészies beszédet.
4. Éppoly örömmel kell olvasnunk az ájtatos és szent könyveket, mint a tudományosokat és mély értelműket.
5. Ne ütközzél meg az író személyén, se arra ne nézz, mély vagy csekély tudománya volt-e; hanem a tiszta igazság szeretete indítson az olvasásra.
6. Ne kérdezd, ki mondotta ezt, hanem arra figyelj, mit mondott.
7. Az emberek elmúlnak, ,,de az Úr igazsága örökké megmarad”. (Zsoltárok 116,2)
8. Személyválogatás nélkül sokféleképpen szól nekünk az Isten.
9. Kíváncsiságunk gyakran megakaszt a Szentírás olvasásában, midőn ott akarunk mindent tudni s megérteni, ahol egyszerűen tovább kellene mennünk.
10. Ha hasznot akarsz húzni, alázatosan, egyszerűen és őszinte szívvel olvass, és soha tudós névre ne vágyódjál.
11. Örömest kérdezz és csöndesen figyelj a szent emberek mondásaira: az öregek példabeszédeit ne vedd félkedvvel, mert ok nélkül nem szólanak.

Kempis Tamás

Szabolcska Mihály ~ Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elõttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jõ fel
Idvezítõnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Adventkor

Valami szépet szeretnék mondani,
a szivemet örömmel kitárni,
advent titkos, szent ünnepén.

Jézusom várlak. Leborulok én,
szivem hozom, gyermeki szivemet.
Jöttödre készits föl engem,
hiszen te vagy az örök szeretet.

Adventi himnusz

Jött el Jézus, jöjj sebesen,
Téged áhit az én lelkem,
Téged vár a földnek ágya,
Jött ó napfény, siess már.

Jézus te vagy mennynek éke,
Jöjj el drága földnek fénye,
Fényes lánggal, lobogással,
Jöjj sietve példaadással.

Nálad nélkül nincs nyugalmunk,
Szomorúan vakoskodunk,
sóhajtozunk, várva-várunk,
Jöjj, ó napfény, világunk.

Életünknek te vagy fénye,
Mindeneknek nagy reménye,
Megpihenni, lelkendezni
Veled akar a lelkünk.

Advent

Elég volt már a gyötrelem,
elég volt már a sötétből.
Napfényre vágyunk, már a gond
fekete erdejéből.

Növeld mibennünk mi isteni,
s öld ki ami bennünk állati,
hiszen a dühös tusákba már
mindenünk belefáradt.

Szüless meg bennünk Tisztaság,
Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ
lázas ütőerére.

Szüless meg bennünk Szeretet,
a legszebb lelki virtus:
- a szivünk szomorú, beteg -
teremts bennünk új életet,
Szüless meg bennünk Jézus!

Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szivünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S mig födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.