NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 12. – Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: 'Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: 'Akarom! Tisztulj meg!' Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: 'Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.' Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

A gyógyítások sorát Márk evangélista egy leprással folytatja. Már Péter anyósának meggyógyítása kapcsán is láthattuk azt, hogy Jézus átlép bizonyos zsidó szokásokat és hagyományokat. Ennek jele, hogy férfi létére megérint egy nőt, a beteg anyóst kezénél fogva segíti fel, illetve szombaton gyógyít, amely a szigorúbb zsidó törvényértelmezés szerint munka, azaz tiltott cselekedet volt. A leprás esetében is hasonlót látunk. E súlyos bőrbetegségben szenvedő emberek ugyanis a társadalomtól elkülönülve éltek és nem volt szabad érintkezniük az egészségesekkel, amely előírás nyilvánvalóan a betegség további terjedésének megakadályozására szolgált. Jézus is jól ismerte ezeket az előírásokat, de ez a szokás nem akadályozta meg őt abban, hogy érintkezzen a betegekkel. Megtehette volna azt is, hogy érintés nélkül, egyetlen szavával megszünteti a betegséget, de ő mégis látványosan megérinti a beteget, jelezvén, hogy az isteni erő és az emberi nyomorúság közé senki nem húzhatja fel a szabályok elválasztó falát. Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 11. – Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Másnap Jézus kora hajnalban felkelt, kiment a házból, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: 'Mindenki téged keres!' De ő azt felelte: 'Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem.' És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

A kafarnaumi zsinagógában történt ördögűzés után az események következő helyszíne Péter apostol háza. A gyógyítás ismeretében gondolhatnánk, hogy Jézus Péter beteg anyósát jött meglátogatni vagy esetleg meggyógyítani, de nem erről van szó. Jézus betér Péter otthonába, mert egyrészt kíváncsi arra, hogy tanítványa hol lakik, másrészt ez a ház lehetett kafarnaumi tartózkodása idején a lakóhelye. A házba érkezve értesül arról, hogy Péter anyósa lázas beteg. Abban a korban az orvosi módszerek kezdetlegessége miatt a magas láz, amelyet nem más betegség tünetének, hanem önálló betegségnek tekintettek, akár halálos is lehetett. Márk evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy nem Jézus ajánlotta fel segítségét, hanem a jelenlévők szóltak neki a beteg anyós érdekében. Ez a tény rávilágít arra, hogy Jézus különleges erejének és gyógyító képességének híre valóban hamar terjed az emberek körében, és már most, majd a későbbiekben még többször láthatjuk azt is, hogy kifejezetten segítségét kérve, a gyógyítás reményében viszik hozzá a betegeket. Bár sem a tanítványok, sem a nép nincs még tisztában azzal, hogy Jézus milyen hatalom birtokában képes a betegek gyógyítására vagy éppen az ördögök kiűzésére, mégis örülnek a csodáknak és általuk felfigyelnek az Úr személyére. Ezeknél az első csodáknál, csodás gyógyításoknál nincs még szó arról, hogy mindezek feltétele volna a gyógyulni vágyók részéről a hit, sem arról, hogy hitet ébresztenének e rendkívüli cselekedetek. Ennek ellenére az emberek isteni jelet látnak a csodákban.

© Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 10. – Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: 'Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!' Jézus ráparancsolt: 'Hallgass el, és menj ki belőle!' A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: 'Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!' El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

Elmélkedés

Miután Márk evangélista röviden összefoglalta és bemutatta Jézus tanításának lényegét, az első tanítványok meghívásáról tesz említést, ezt olvashattuk a tegnapi evangélium második felében. A tanítványok, azaz Simon Péter és testvére András, valamint a két Zebedeus fiú, Jakab és János meghívása azért lényeges, mert Jézus már az ő társaságukban érkezik meg Kafarnaum városába. Az Úr tehát nincs egyedül, hanem vannak tanítványai, olyan személyek, akiket ő maga választott és hívott meg, s akik készséggel követik őt. E tanítványok tehát kezdettől fogva tanúi mindannak, amit Jézus tanít és tesz, éppen ezért tarthatjuk hitelesnek a feltámadás után Jézusról szóló tanúságtételüket. Tanításának helyszínéül Jézus a zsinagógát választja, de az evangélista itt egyetlen mondatot sem idéz, hanem rögtön áttér egy csodás gyógyításra, Jézus kiűzi az ördögöt egy megszállott emberből. Kissé furcsának tűnik, hogy mit keres a zsinagógában, az imádság házában éppen a szombati istentisztelet idején ez a tisztátalan lélektől, azaz ördögtől megszállt ember. Jelenléte vajon nem zavarta az imádságra összegyűlteket? Feltehetően igen, csak éppen nem tudtak ellene tenni, mert a gonosz hatalmával szemben az emberi erő önmagában tehetetlen. Ezzel szemben Jézus egyetlen parancsával képes legyőzni a gonoszt, kiűzni a megszállottból az ördögöt, mert isteni hatalma erősebb a gonosz erejénél. Miután a hallgatóság csodálkozva, ámulattal hallgatta az Úr szavát, e csoda révén mindannyian láthatták isteni erejének megnyilvánulását is. Nem csoda hát, hogy híre gyorsan terjed.

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 9. – Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten országáról szóló evangéliumot: 'Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.' Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: 'Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.' Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. Mk 1,14-20

Elmélkedés

Jézus megkeresztelkedésével befejeződik Keresztelő János küldetése. Az esemény után minden bizonnyal rövid időn belül elfogják és börtönbe zárják Jánost. Ezt követően Márk evangélista rátér Jézus küldetésére, útjának bemutatására. Az Úr tanítását így foglalja össze: 'Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.' Ezen a helyen semmiféle megjelölést nem találunk azzal kapcsolatban, hogy mikor és hol hangzott el ez a mondat, illetve, hogy kik lehettek a hallgatói. Az evangélista ezzel arra utal, hogy e kijelentés Jézus egész küldetésére, tanító tevékenységére vonatkozik. S valóban, kimondva vagy kimondatlanul Isten országának titka, a megtérés fontossága és az üdvösséget hozó örömhír végighúzódik Jézus egész életén, mégpedig nem annak hátterében, hanem előterében, hiszen éppen ez Jézus tanításának lényege. Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy Jézus nem önmagát hirdeti, hanem mindvégig tudatában van annak, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Nem önmagát akarja hatalmi pozícióba helyezni, hanem Isten országát akarja megvalósítani, ami a mennyei Atya emberek feletti szelíd uralmát jelenti. A megtérésre való felszólítás is az Atyától ered, e felhívásnak való engedelmesség az ember részéről pedig az Atya parancsaihoz, törvényeihez való visszatérést jelent. A Jézus által hirdetett örömhír, az evangélium szintén az Atyától származik. Jézust követve az Atyához, a mi mennyei Atyánkhoz juthatunk.

© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 8. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán folyó mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: 'Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?' Jézus azonban így szólt: 'Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.' Erre János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: 'Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!' Mt 3,13-17

Elmélkedés - 'Jézus is megkeresztelkedett'

A mai vasárnapon Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Az esemény nem Jézus gyermekkorában történt, miként napjainkban az a szokás, hanem Jézus nyilvános működésének kezdetén, azaz mintegy harminc esztendős korában. A megkeresztelkedés eseményéről Máté evangélista rendkívül röviden számol be, egyetlen tényszerű mondatban foglalja össze a lényeget: 'Jézus megkeresztelkedett.' Ezt Jézus és Keresztelő János párbeszéde előzi meg és a mennyei Atya tanúságtétele zárja le. Keresztelő János tiltakozása, miszerint nem neki kellene megkeresztelnie Jézust, hanem éppen fordítva, jelzi azt, hogy az első keresztény közösség tagjai számára magyarázatra szorult Jézus keresztelkedése. A kérdés így merülhetett fel: Miért volt szükség arra, hogy a többi bűnöshöz hasonlóan Jézus is megkeresztelkedjen? Ha a keresztség a bűnbánat jele volt, akkor miért kérte Jézus, akinek nem volt egyetlen bűne sem? Máté evangélista erre a kérdésre nem ad választ. Az egyházi hagyománynak megfelelően azt válaszolhatjuk, hogy Jézus ilyen módon fejezte ki együttérzését, szolidaritását a bűnös emberekkel. Bűntelen létére is vállalja azt, hogy a bűnös emberekhez hasonlóan alámerüljön a Jordán folyó vizébe. Jézus bűnösökkel való együttérzését Lukács evangélista fejezi ki a legtalálóbban, amikor ezt írja: 'Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett' (Lk 3,21). Nem csupán egy időbeli megjelölés ez, hanem Jézus közösségvállalására való egyértelmű utalás. A mennyei Atya tanúságtétele egy másik oldalról is megvilágítja Jézus keresztségének értelmét. Az égből hang hallatszott: 'Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!' Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az ő küldöttét. Jézus nem csupán Isten engedelmes szolgája, aki egész életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja a szenvedést és a kereszthalált, hanem Fiú is, akit majd az Atya megdicsőít engedelmességéért, a megváltás beteljesítéséért azáltal, hogy feltámasztja őt a halálból. Jézus soha nem tekintett úgy istenfiúságára, mint valamiféle kiváltságra, hanem szolgálni akart egész életében és életével. Isteni hatalmával nem büszkélkedni, hivalkodni akart, amikor csodákat tett, hanem nagy alázattal imádkozott az Atyához és neki adott hálát minden csodáért. Az engedelmesség, az alázat és a szolgálatkészség lelkületéről a harmadik isteni személy, a keresztelkedéskor galamb alakjában leszálló Szentlélek gondoskodik. Befejezésül említsünk meg még egy szempontot, amely megmagyarázza az Úr keresztelkedésének értelmét. Jézus úgy gondol saját halálára, mint végső keresztelkedésre. 'Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!' (Lk 12,50). Itt értjük meg a keresztség és a kereszthalál kapcsolatát. Bár Jézus bűntelen volt, mégis megkeresztelkedett, élete végén pedig eltűrte, hogy a 'bűnösök közé sorolják', azaz vállalta a kereszthalált, ami a legnagyobb bűnözők büntetése volt. A vízből való felemelkedése utalás a feltámadásra, új életének kezdetére.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre! Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 7. – Szombat

Amikor Jézus meghallotta, hogy Keresztelő Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: 'Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.' Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: 'Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!' Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Mt 4,12-17.23-25

Elmélkedés

Ismert számunkra, hogy Szent Máté elsősorban a zsidóságból a krisztusi hitre térteknek szánta evangéliumát. Művében éppen ezért számos idézetet találunk az ószövetségi írásokból, amelyeket írásának címzettjei jól ismertek abban az időben. Jézus messiási származását is természetesen ilyen módon igyekezett igazolni. Az eljövendő messiásról szóló prófétai jövendölések sorát találjuk meg a Jézus születése körüli eseményeknél. Mai szentírási szövegünk is egy ilyen jövendölést idéz Izajás prófétától, majd pedig annak bemutatása következik, hogy a jövendölés Jézus személyében valósult meg. A szöveg érdekessége, hogy a jövendölés nem korlátozza a megváltást az ószövetségi választott népre, azaz a zsidóságra, hanem kiszélesíti azt a pogány nemzetekre is. A zsidóság számára ez hallatlan gondolat volt és csak lassan barátkoztak meg vele azok, akik kereszténnyé lettek. Az evangélista éppen az ő számukra keres bizonyítékokat Izajás próféta szavaiban, majd pedig felsorolja azokat a pogányok lakta területeket, ahol Jézus tanított és gyógyított. A későbbiekben látni fogjuk azt is, hogy Jézus kereszthalála ugyanilyen hallatlan esemény volt, ezért az Úr szenvedéstörténetében az evangélista szintén Izajás jövendöléseiből, az Isten szenvedő szolgájáról szóló részekkel igazolja, hogy a megváltásnak így kellett megtörténnie.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 6. – Péntek, Urunk megjelenése - Vízkereszt

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: 'Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.' Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: 'A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.' Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: 'Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!' Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

Elmélkedés - 'Újabb vendégek'

Karácsony napján, a pásztorok szentmiséjében már megismerkedhettünk azokkal a pásztorokkal, akik Isten Fia első vendégei voltak Betlehemben. A mai ünnep evangéliuma újabb vendégek érkezéséről számol be. Tapintatlanság és tiszteletlenség volna részünkről, ha hívatlan vendégeknek neveznénk a napkeleti bölcseket, még akkor is, ha valóban váratlanul érkeztek. Mert akiket Isten vezet, akár úgy, hogy angyalokkal üzen nekik, mint a pásztoroknak, akár úgy, hogy különleges égi csillaggal mutatja az utat, mint a bölcseknek, azokat szívesen kell fogadni. A napkeleti bölcsek szíves fogadtatásban részesültek mind Jeruzsálemben, Heródes király udvarában, mind Betlehemben, a születés helyén, a szegényes istállóban. A kedves fogadtatás hátterében azonban más-más szándékok rajzolódnak ki a két helyszínen. Máté evangélista az első helyszín eseményeit részletesebben, az utóbbit meglehetősen szűkszavúan mutatja be. A bölcsek a királyi udvarba érkezve előadják szándékukat, miszerint egy újszülöttet, egy leendő királyt keresnek, akinek jelét megpillantották az égen, s e csillag ide vezette őket. A király és udvari emberei elcsodálkoznak a bejelentésen, felébred bennük a kíváncsiság és persze Heródesben hatalmának féltése is. Rögtön hívatják az írástudókat, akik az ószövetségi idők prófétai jövendölései alapján, egészen pontosan Mikeás prófétára hivatkozva egy Betlehem nevű települést jelölnek meg az új király lehetséges születési helyéül. A bölcsek szívélyes fogadása és a részükre ilyen módon nyújtott segítő útmutatás azonban csak a látszat, mert a királyt nem jószándék vezeti. Tudni akarja az égi jel feltűnésének pontos idejét, és azt kéri a bölcsektől, hogy megtalálván az újszülöttet, térjenek vissza hozzá. Folytatván útjukat a napkeleti bölcsek Jeruzsálemből Betlehembe indulnak, ahol megtalálják, akit keresnek, Isten Fiát, és átadják neki ajándékaikat, az aranyat, a tömjént és a mirhát. A napkeleti bölcsek nem csak égi jelet kaptak, hanem figyelmeztetést is Istentől, hogy ne menjenek vissza a gonosz szándékú Heródes királyhoz, és ők ennek megfelelően indultak haza. Példájuk azt mutatja, hogy érdemes figyelnünk az Isten által mutatott jelekre és érdemes megtennünk mindazt, amit Isten közöl velünk. Kicsit sajnáljuk, hogy az evangélista nem jegyez le egyetlen párbeszédet, egyetlen kijelentést sem, de talán ennek a ténynek is megvan a maga üzenete. Isten nem vár tőlünk bőbeszédű magasztalást, hosszas imádságokat, hanem elfogadja egyszerű szavainkat, de még némaságunkat is, amikor megszólalni sem tudunk nagysága előtt. Elegendő számára, ha tiszteletünk és hódolatunk jeleként csendben letérdelünk elé, ahogyan tették ezt egykor a napkeleti bölcsek. Ha olykor úgy érezzük, hogy nincs erőnk szóbeli imádságok mondására, akkor is tartsuk fontosnak, hogy Isten közelében időzzünk! Adjuk neki fáradtságunkat, gondolatainkat és érzéseinket! Ilyenkor talán még kéréseink megfogalmazására sincs szükség. Ő a mi szavaink nélkül is jól tudja, mit szeretnénk, miért jöttünk hozzá.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A napkeleti bölcseket egykor egy fényes csillag, egy különleges égi jel vezette a Megváltóhoz, amit te mutattál nekik. Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték az általad mutatott jelet és kutatni kezdték annak értelmét. Amikor megértették, hogy ez egy újszülött királynak a jele, akkor elindultak, követték a jelet. Az isteni jelet követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és örömmel tölt el minket, akik újra és újra elindulunk a Megváltó felé. Segíts minket, hogy örömmel a szívünkben induljunk kifejezni hódolatunkat! Segíts, hogy életünk folyamán mindig azon az úton járjunk, amelyet te mutatsz nekünk! Amen.

 

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 5. – Csütörtök

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. 'Kövess engem!' - mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.' 'Jöhet-e valami jó Názáretből?' -kérdezte Nátánáel. 'Jöjj, nézd meg!' - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: 'Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!' Nátánáel megkérdezte: 'Honnan ismersz engem?' Jézus így felelt: 'Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.' Nátánáel erre elismerte: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Jézus így szólt: 'Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.' Majd így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.' Jn 1,43-51

Elmélkedés

Keresztelő Szent János és Szent András apostol tanúskodása után a mai evangéliumban is egy olyan személlyel találkozunk, aki Jézusról kijelenti, hogy ő az Isten Fia. A történet azzal indul, hogy Jézus meghívja Fülöpöt követésére. Ő pedig, ahogyan András hívta Pétert, szól Nátánáelnek: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak.' E kijelentés ugyan nem mondja ki nyíltan, de burkoltan azt tartalmazza, hogy Jézus a Messiás, hiszen a prófétai jövendölések és a mózesi könyvekben olvasható isteni ígéretek a messiás jövetelét mondták meg előre. Fülöp szavainak hatására Nátánáel, akit a keresztény hagyomány Szent Bertalan apostollal azonosít, Jézushoz megy, majd pedig egy rövid párbeszéd után kijelenti: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Tudnunk kell, hogy Nátánáel az 'Isten Fia' címet más értelemben használja, mint mi, s ezt egyértelműen jelzi a pontosítás: 'te vagy Izrael Királya.' Az ószövetségi hagyomány szerint Izrael népe Isten elsőszülött fia, és a Dávid nemzetségéből származó királyt Isten az ő fiává fogadja. A prófétai jövendölések szerint az eljövendő messiás Dávid király családjából fog származni. Ezek ismeretében állíthatjuk, hogy Nátánáel azt várja Jézustól, hogy messiás-királyként magához ragadja majd az uralmat, és azt gondolja, hogy Jézust, mint Izrael királyát megilleti az Isten fia cím. Ezzel szemben mi hisszük, hogy az Úr megváltó műve az ő szenvedésével és halálával valósult meg, és hisszük, hogy Jézus abban az értelemben az Isten Fia, hogy ő valóságos Isten, a második isteni személy.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, szabadon követhessük Jézust! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 4. – Szerda

Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: 'Nézzétek, az Isten Báránya!' Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: 'Mit kívántok?' Azok ezt felelték: 'Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester - hol laksz?' 'Jöjjetek, nézzétek meg!' - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: 'Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet', és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: 'Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.' Jn 1,35-42

Elmélkedés

A karácsonyi időszak evangéliumi szakaszainak közös vonása, hogy olyan tanúságtételeket állít sorba, amelyek Jézusról, mint Messiásról szólnak, illetve azt igazolják, hogy valóban ő az Isten Fia. Az előző két nap örömhíre Keresztelő Szent János tanúskodását, a mai evangéliumi üzenet pedig Szent András apostol vallomását tartalmazza ilyen értelemben. Ez utóbbi jelenet közvetlenül Jézus megkeresztelkedése és Keresztelő János tanúságtétele után játszódik. A Keresztelő tanítványai közül ketten rögtön Jézus nyomába indulnak. Az egyikük maga az evangélium szerzője, János apostol, a másik pedig András, Péter apostol testvére. Ne feledkezzünk el arról, hogy ezek az események még Jézus nyilvános működésének kezdetekor történnek. Abban az időben, amikor még senki nem ismeri isteni származását, tanítása és csodái csak ezt követően történnek. András nem beszél sokat, hiszen még ő sem tud szinte semmit Jézusról. Egyetlen dolgot tud, hisz, ezt vallja meg testvérének, Péternek: „Megtaláltuk a Messiást.” S lám, ez a vallomás rögtön arra indítja Pétert, hogy Andrással együtt Jézushoz menjen. Mind Keresztelő János, mind Szent András apostol vallomása elvezet másokat Jézushoz. Így volt ez a kezdeti időben és így van ez napjainkban is. Én sem hallgathatok tehát a karácsonyi titokról, hanem tanúskodom róla, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia.

© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.

Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 3. – Kedd

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: 'Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.' János azután így folytatta tanúságtételét: 'Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!' Jn 1,29-34

Elmélkedés

A mai evangéliumban Keresztelő János tanúságtételének folytatását olvassuk. A tegnapi részben még csak előre jelezte, hogy utána fog jönni a Megváltó, most már határozottan rámutat a hozzá érkező Jézusra, aki meghozza a bűntől való szabadulást, a megváltást. János szavai utalnak arra, ami Jézus megkeresztelkedésekor történt, a Szentlélek galamb alakban leszáll Jézusra. Megjegyzendő, hogy János evangélista nem számol be írásában Jézus megkeresztelkedéséről. Feltételezhető, hogy a tegnapi és a mai evangéliumban olvasott tanúságtétele Jézus megkeresztelkedéséhez kapcsolódik, talán a következő napokban történhetett. A másik három evangéliumban, tehát Máté, Márk és Lukács művében viszont egyaránt megtalálható a megkeresztelkedés jelenete, és mindhárman megemlítik a galamb alakjában Jézusra leszálló Szentlelket. E mozzanat megerősítő jel volt Keresztelő János számára. János tanúskodásának legfontosabb kijelentése az Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Az evangéliumokban többféle cím vagy megnevezés illeti meg Jézust: ő az Úr, az örökkévaló Ige, az Isten szolgája, a Próféta, az Igaz, a Messiás vagy Messiás-király, az Emberfia, az Isten Fia. Mindezek közül az apostoli igehirdetésben e legutóbbi erősödik meg a legjobban, hiszen ez mondja ki a legegyértelműbben Jézus valóságos istenségét, Istennel való egyenlőségét és a mennyei Atyával való kapcsolatát. Uram, Jézus, hiszem, hogy te vagy az Isten Fia.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat. Amen.

Clairvaux-i Szent Bernát

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM 

2017. január 2. – Hétfő

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: 'Ki vagy te?' Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: 'Nem én vagyok a Messiás.' Ezért megkérdezték tőle: 'Hát akkor? Talán Illés vagy?' 'Nem vagyok' - felelte. 'A próféta vagy?' Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: 'Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?' János ezt felelte: 'A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját', amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: 'Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?' János így válaszolt: 'Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.' Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,19-28

Elmélkedés

Keresztelő Szent János különös életmódja és tevékenysége nem csak a nép figyelmét keltette fel, hanem a vallási vezetőkét is. Prófétai jellemvonásai, hatásos üzenetei alapján azt gondolták, hogy személyében Isten hosszú idő után újra prófétát küldött népéhez vagy talán ő maga a messiás. Ez az elképzelés húzódik meg a küldöttek kérdései mögött. János viszont nem tartja magát sem a messiásnak, sem Illésnek, aki a közvélekedés szerint a messiási időket megelőzően újra el fog jönni, de még prófétának sem. Keresztelő János jól tudja, hogy milyen feladatra választotta ki őt Isten, és ennél nem képzeli magát nagyobbnak. Ő a Megváltó előfutára, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a messiás jövetelét. Ugyanakkor a Keresztelő nem csak saját küldetésével van tisztában, hanem az őt követő Jézus feladatával is. Éppen ezért önmaga helyett a közelgő Jézusra irányítja az emberek figyelmét. Arról beszél, arról tesz tanúságot, aki utána fog tevékenykedni. Krisztusra mutató személye abban példa számunkra, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Az egymással való versengés, a nagyravágyás, a túlzott önbecsülés helyett az engedelmesség, az alázat és az önfegyelem segíthet ebben. Isten dicsőségéért való szolgálat ugyan nem szerez feltétlenül hírnevet, de biztosítja az üdvösséget.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé! Amen.

Forrás ~ Internet

SZŰZ MÁRIA ~ ISTENANYA 

'Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 1. – Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja - Újév

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint az angyalok előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés - 'Harmadik kéz'

Az adventi időszakban Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban találkoztunk egy érdekes ikon-típussal, amelyen angyalszárnyakkal ábrázolják a Megváltó előfutárát. Ma, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén egy másik érdekességet említek az ikonok világából. III. Leó bizánci császár a VIII. században, a képrombolás idején szigorú rendeletben tiltotta meg a szentek ábrázolását. A kor egyik jeles személye, Damaszkuszi Szent János több beszédében és írásában is kiállt a képek mellett, amelyek segítették a vallásos embereket a szentek iránti tiszteletben. Ezzel természetesen kivívta a császár haragját. Szent János azt a büntetést kapta, hogy csuklóból vágják le a jobb kezét. A keleti-keresztény hagyomány szerint, aznap este különleges csoda történt. Damaszkuszi Szent János az Istenszülő Szent Szűz ikonja előtt imádkozott, imádság közben elaludt, és mire felébredt, azt tapasztalta, hogy a jobb keze sértetlen. Hálája kifejezéseként készíttetett ezüstből egy kis kezet, amelyet az Istenszülő ikonja mellé illesztett. Így született meg a háromkezű ikon-típus, amelyen Mária két keze mellett, amelyekkel a kis Jézust tartja, egy harmadik kéz is látszódik. Amikor egy ilyen csodálatos, arany hátterű Mária-ábrázolásra gondolunk, amelyen a názáreti leány a művészet eszközeivel megkapja a neki, mint Isten Anyjának járó tiszteletet, akkor még jobban elcsodálkozunk Jézus születésének egyszerűségén. Ma újra felidézzük karácsony titkát, a betlehemi eseményeket, Jézus születésének egyszerű, emberi szemmel nézve méltatlan körülményeit. Lukács evangélista valóban jól ismerhette a szegény családok életviszonyait, ezért nagy együttérzéssel mutatja be József és Mária szálláskeresését. A népszámlálás miatt sokan érkeztek Betlehembe, ők nem kapnak szállást, ezért egy istállóban kénytelenek meghúzni magukat, itt születik meg Jézus, a Megváltó. Egyszerű pásztorok keresik fel elsőként az újszülöttet, hogy kifejezzék iránta hódolatukat. Az édesanya, aki karjában tartja a világ Megváltóját, csendesen figyel, hallgatja a pásztorokat, és szívében megőrzi a hallottakat. A pásztorok a Megváltót jöttek imádni, miként valamivel később a napkeleti bölcsek is, ők nem is gondoltak arra, hogy tiszteletüknek akár a legkisebb jelét is kifejezzék a Megváltó édesanyja iránt. Mily’ messze áll ez az evangéliumi egyszerűség az aranyló hátterű ikonok világától! Mennyivel szerényebbnek tűnik Mária alakja az evangéliumok fényében, mint az ikonok ragyogásában! Mégis, a keresztények már a kezdetektől fogva helyénvalónak tartották, hogy amellett, hogy a betlehemi Gyermekben Isten Fiát imádják, kifejezik tiszteletüket Isten Anyja iránt is. Ehhez a buzgósághoz csatlakozunk mi is a mai ünnepen, amikor különleges tiszteletben részesítjük Máriát, Isten Anyját. Nem imádjuk őt, hiszen az imádás egyedül Istent illeti meg, de tiszteljük, mert miként minden édesanyának megjár a gyermeki tisztelet, ugyanúgy Jézus édesanyjának is. Mi is szeretnénk karjainkba venni a Gyermeket. Mi is szeretnénk gondoskodó szeretetünket megmutatni iránta. Mi is szeretnénk rámosolyogni és szemében új énünket, újjászületett önmagunkat meglátni. Szeretnénk, ha az a bizonyos harmadik kéz a miénk lenne.

© Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! Te engedelmesen és alázatosan elfogadtad Isten akaratát. Hittel beleegyeztél a mindenható Isten tervébe, így lettél megváltásunk szolgálója. Te a születéstől a halálig minden nap kimutattad szeretetedet fiad, Jézus iránt. Példád segítsen minket, hogy mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten ajándékának! Éljünk minden nap Jézus közelében! Tapasztaljuk meg napról napra jóságát! Legyen az Úr áldása egész életünkön! Amen.

Forrás ~ Internet

ÚRVÁRÓ HIMNUSZ

Világ váltsága, Krisztusunk,

Atyának egyszülött Fia,

szent születésed mily csoda,

megelőz minden kezdetet.

Atyádnak fényessége vagy,

e földön egyetlen remény:

a nagyvilág hozzád kiált,

hallgasd meg szolgáid szavát.

Ó, Üdvözítő, ne feledd,

hogy szűz Anyától testedet

magadra öltve közülünk,

egy lettél egykor mivelünk.

Így tanúsítja ez a nap,

mely minden évben visszatér:

az Atya küldött el közénk,

a világ üdvösségeként.

Őt áldja ég, föld, tengerek,

mindaz, mi bennük létezik,

jöttöd szerzőjét áldva most

dicsérő dalban zengenek.

Mi is, kiknek kicsorduló

szent véred adott életet,

ma születésed ünnepén

új dallal hódolunk neked.

Jézus, magasztal énekünk,

ki Szűztől születtél nekünk:

Atyádat és Szentlelkedet

örökre dicsérjük veled. Amen.

 

Forrás ~ Internet