NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 7. – Szombat

Amikor Jézus meghallotta, hogy Keresztelő Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: 'Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.' Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: 'Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!' Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Mt 4,12-17.23-25

Elmélkedés

Ismert számunkra, hogy Szent Máté elsősorban a zsidóságból a krisztusi hitre térteknek szánta evangéliumát. Művében éppen ezért számos idézetet találunk az ószövetségi írásokból, amelyeket írásának címzettjei jól ismertek abban az időben. Jézus messiási származását is természetesen ilyen módon igyekezett igazolni. Az eljövendő messiásról szóló prófétai jövendölések sorát találjuk meg a Jézus születése körüli eseményeknél. Mai szentírási szövegünk is egy ilyen jövendölést idéz Izajás prófétától, majd pedig annak bemutatása következik, hogy a jövendölés Jézus személyében valósult meg. A szöveg érdekessége, hogy a jövendölés nem korlátozza a megváltást az ószövetségi választott népre, azaz a zsidóságra, hanem kiszélesíti azt a pogány nemzetekre is. A zsidóság számára ez hallatlan gondolat volt és csak lassan barátkoztak meg vele azok, akik kereszténnyé lettek. Az evangélista éppen az ő számukra keres bizonyítékokat Izajás próféta szavaiban, majd pedig felsorolja azokat a pogányok lakta területeket, ahol Jézus tanított és gyógyított. A későbbiekben látni fogjuk azt is, hogy Jézus kereszthalála ugyanilyen hallatlan esemény volt, ezért az Úr szenvedéstörténetében az evangélista szintén Izajás jövendöléseiből, az Isten szenvedő szolgájáról szóló részekkel igazolja, hogy a megváltásnak így kellett megtörténnie.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 6. – Péntek, Urunk megjelenése - Vízkereszt

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: 'Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.' Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: 'A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.' Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: 'Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!' Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

Elmélkedés - 'Újabb vendégek'

Karácsony napján, a pásztorok szentmiséjében már megismerkedhettünk azokkal a pásztorokkal, akik Isten Fia első vendégei voltak Betlehemben. A mai ünnep evangéliuma újabb vendégek érkezéséről számol be. Tapintatlanság és tiszteletlenség volna részünkről, ha hívatlan vendégeknek neveznénk a napkeleti bölcseket, még akkor is, ha valóban váratlanul érkeztek. Mert akiket Isten vezet, akár úgy, hogy angyalokkal üzen nekik, mint a pásztoroknak, akár úgy, hogy különleges égi csillaggal mutatja az utat, mint a bölcseknek, azokat szívesen kell fogadni. A napkeleti bölcsek szíves fogadtatásban részesültek mind Jeruzsálemben, Heródes király udvarában, mind Betlehemben, a születés helyén, a szegényes istállóban. A kedves fogadtatás hátterében azonban más-más szándékok rajzolódnak ki a két helyszínen. Máté evangélista az első helyszín eseményeit részletesebben, az utóbbit meglehetősen szűkszavúan mutatja be. A bölcsek a királyi udvarba érkezve előadják szándékukat, miszerint egy újszülöttet, egy leendő királyt keresnek, akinek jelét megpillantották az égen, s e csillag ide vezette őket. A király és udvari emberei elcsodálkoznak a bejelentésen, felébred bennük a kíváncsiság és persze Heródesben hatalmának féltése is. Rögtön hívatják az írástudókat, akik az ószövetségi idők prófétai jövendölései alapján, egészen pontosan Mikeás prófétára hivatkozva egy Betlehem nevű települést jelölnek meg az új király lehetséges születési helyéül. A bölcsek szívélyes fogadása és a részükre ilyen módon nyújtott segítő útmutatás azonban csak a látszat, mert a királyt nem jószándék vezeti. Tudni akarja az égi jel feltűnésének pontos idejét, és azt kéri a bölcsektől, hogy megtalálván az újszülöttet, térjenek vissza hozzá. Folytatván útjukat a napkeleti bölcsek Jeruzsálemből Betlehembe indulnak, ahol megtalálják, akit keresnek, Isten Fiát, és átadják neki ajándékaikat, az aranyat, a tömjént és a mirhát. A napkeleti bölcsek nem csak égi jelet kaptak, hanem figyelmeztetést is Istentől, hogy ne menjenek vissza a gonosz szándékú Heródes királyhoz, és ők ennek megfelelően indultak haza. Példájuk azt mutatja, hogy érdemes figyelnünk az Isten által mutatott jelekre és érdemes megtennünk mindazt, amit Isten közöl velünk. Kicsit sajnáljuk, hogy az evangélista nem jegyez le egyetlen párbeszédet, egyetlen kijelentést sem, de talán ennek a ténynek is megvan a maga üzenete. Isten nem vár tőlünk bőbeszédű magasztalást, hosszas imádságokat, hanem elfogadja egyszerű szavainkat, de még némaságunkat is, amikor megszólalni sem tudunk nagysága előtt. Elegendő számára, ha tiszteletünk és hódolatunk jeleként csendben letérdelünk elé, ahogyan tették ezt egykor a napkeleti bölcsek. Ha olykor úgy érezzük, hogy nincs erőnk szóbeli imádságok mondására, akkor is tartsuk fontosnak, hogy Isten közelében időzzünk! Adjuk neki fáradtságunkat, gondolatainkat és érzéseinket! Ilyenkor talán még kéréseink megfogalmazására sincs szükség. Ő a mi szavaink nélkül is jól tudja, mit szeretnénk, miért jöttünk hozzá.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A napkeleti bölcseket egykor egy fényes csillag, egy különleges égi jel vezette a Megváltóhoz, amit te mutattál nekik. Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték az általad mutatott jelet és kutatni kezdték annak értelmét. Amikor megértették, hogy ez egy újszülött királynak a jele, akkor elindultak, követték a jelet. Az isteni jelet követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és örömmel tölt el minket, akik újra és újra elindulunk a Megváltó felé. Segíts minket, hogy örömmel a szívünkben induljunk kifejezni hódolatunkat! Segíts, hogy életünk folyamán mindig azon az úton járjunk, amelyet te mutatsz nekünk! Amen.

 

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 5. – Csütörtök

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. 'Kövess engem!' - mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.' 'Jöhet-e valami jó Názáretből?' -kérdezte Nátánáel. 'Jöjj, nézd meg!' - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: 'Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!' Nátánáel megkérdezte: 'Honnan ismersz engem?' Jézus így felelt: 'Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.' Nátánáel erre elismerte: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Jézus így szólt: 'Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.' Majd így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.' Jn 1,43-51

Elmélkedés

Keresztelő Szent János és Szent András apostol tanúskodása után a mai evangéliumban is egy olyan személlyel találkozunk, aki Jézusról kijelenti, hogy ő az Isten Fia. A történet azzal indul, hogy Jézus meghívja Fülöpöt követésére. Ő pedig, ahogyan András hívta Pétert, szól Nátánáelnek: 'Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak.' E kijelentés ugyan nem mondja ki nyíltan, de burkoltan azt tartalmazza, hogy Jézus a Messiás, hiszen a prófétai jövendölések és a mózesi könyvekben olvasható isteni ígéretek a messiás jövetelét mondták meg előre. Fülöp szavainak hatására Nátánáel, akit a keresztény hagyomány Szent Bertalan apostollal azonosít, Jézushoz megy, majd pedig egy rövid párbeszéd után kijelenti: 'Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.' Tudnunk kell, hogy Nátánáel az 'Isten Fia' címet más értelemben használja, mint mi, s ezt egyértelműen jelzi a pontosítás: 'te vagy Izrael Királya.' Az ószövetségi hagyomány szerint Izrael népe Isten elsőszülött fia, és a Dávid nemzetségéből származó királyt Isten az ő fiává fogadja. A prófétai jövendölések szerint az eljövendő messiás Dávid király családjából fog származni. Ezek ismeretében állíthatjuk, hogy Nátánáel azt várja Jézustól, hogy messiás-királyként magához ragadja majd az uralmat, és azt gondolja, hogy Jézust, mint Izrael királyát megilleti az Isten fia cím. Ezzel szemben mi hisszük, hogy az Úr megváltó műve az ő szenvedésével és halálával valósult meg, és hisszük, hogy Jézus abban az értelemben az Isten Fia, hogy ő valóságos Isten, a második isteni személy.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, szabadon követhessük Jézust! Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 4. – Szerda

Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: 'Nézzétek, az Isten Báránya!' Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: 'Mit kívántok?' Azok ezt felelték: 'Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester - hol laksz?' 'Jöjjetek, nézzétek meg!' - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: 'Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet', és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: 'Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.' Jn 1,35-42

Elmélkedés

A karácsonyi időszak evangéliumi szakaszainak közös vonása, hogy olyan tanúságtételeket állít sorba, amelyek Jézusról, mint Messiásról szólnak, illetve azt igazolják, hogy valóban ő az Isten Fia. Az előző két nap örömhíre Keresztelő Szent János tanúskodását, a mai evangéliumi üzenet pedig Szent András apostol vallomását tartalmazza ilyen értelemben. Ez utóbbi jelenet közvetlenül Jézus megkeresztelkedése és Keresztelő János tanúságtétele után játszódik. A Keresztelő tanítványai közül ketten rögtön Jézus nyomába indulnak. Az egyikük maga az evangélium szerzője, János apostol, a másik pedig András, Péter apostol testvére. Ne feledkezzünk el arról, hogy ezek az események még Jézus nyilvános működésének kezdetekor történnek. Abban az időben, amikor még senki nem ismeri isteni származását, tanítása és csodái csak ezt követően történnek. András nem beszél sokat, hiszen még ő sem tud szinte semmit Jézusról. Egyetlen dolgot tud, hisz, ezt vallja meg testvérének, Péternek: „Megtaláltuk a Messiást.” S lám, ez a vallomás rögtön arra indítja Pétert, hogy Andrással együtt Jézushoz menjen. Mind Keresztelő János, mind Szent András apostol vallomása elvezet másokat Jézushoz. Így volt ez a kezdeti időben és így van ez napjainkban is. Én sem hallgathatok tehát a karácsonyi titokról, hanem tanúskodom róla, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia.

© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.

Szent II. János Pál pápa

Forrás ~ Internet

 

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 3. – Kedd

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: 'Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.' János azután így folytatta tanúságtételét: 'Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!' Jn 1,29-34

Elmélkedés

A mai evangéliumban Keresztelő János tanúságtételének folytatását olvassuk. A tegnapi részben még csak előre jelezte, hogy utána fog jönni a Megváltó, most már határozottan rámutat a hozzá érkező Jézusra, aki meghozza a bűntől való szabadulást, a megváltást. János szavai utalnak arra, ami Jézus megkeresztelkedésekor történt, a Szentlélek galamb alakban leszáll Jézusra. Megjegyzendő, hogy János evangélista nem számol be írásában Jézus megkeresztelkedéséről. Feltételezhető, hogy a tegnapi és a mai evangéliumban olvasott tanúságtétele Jézus megkeresztelkedéséhez kapcsolódik, talán a következő napokban történhetett. A másik három evangéliumban, tehát Máté, Márk és Lukács művében viszont egyaránt megtalálható a megkeresztelkedés jelenete, és mindhárman megemlítik a galamb alakjában Jézusra leszálló Szentlelket. E mozzanat megerősítő jel volt Keresztelő János számára. János tanúskodásának legfontosabb kijelentése az Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Az evangéliumokban többféle cím vagy megnevezés illeti meg Jézust: ő az Úr, az örökkévaló Ige, az Isten szolgája, a Próféta, az Igaz, a Messiás vagy Messiás-király, az Emberfia, az Isten Fia. Mindezek közül az apostoli igehirdetésben e legutóbbi erősödik meg a legjobban, hiszen ez mondja ki a legegyértelműbben Jézus valóságos istenségét, Istennel való egyenlőségét és a mennyei Atyával való kapcsolatát. Uram, Jézus, hiszem, hogy te vagy az Isten Fia.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat. Amen.

Clairvaux-i Szent Bernát

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM 

2017. január 2. – Hétfő

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: 'Ki vagy te?' Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: 'Nem én vagyok a Messiás.' Ezért megkérdezték tőle: 'Hát akkor? Talán Illés vagy?' 'Nem vagyok' - felelte. 'A próféta vagy?' Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: 'Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?' János ezt felelte: 'A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját', amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: 'Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?' János így válaszolt: 'Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.' Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,19-28

Elmélkedés

Keresztelő Szent János különös életmódja és tevékenysége nem csak a nép figyelmét keltette fel, hanem a vallási vezetőkét is. Prófétai jellemvonásai, hatásos üzenetei alapján azt gondolták, hogy személyében Isten hosszú idő után újra prófétát küldött népéhez vagy talán ő maga a messiás. Ez az elképzelés húzódik meg a küldöttek kérdései mögött. János viszont nem tartja magát sem a messiásnak, sem Illésnek, aki a közvélekedés szerint a messiási időket megelőzően újra el fog jönni, de még prófétának sem. Keresztelő János jól tudja, hogy milyen feladatra választotta ki őt Isten, és ennél nem képzeli magát nagyobbnak. Ő a Megváltó előfutára, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a messiás jövetelét. Ugyanakkor a Keresztelő nem csak saját küldetésével van tisztában, hanem az őt követő Jézus feladatával is. Éppen ezért önmaga helyett a közelgő Jézusra irányítja az emberek figyelmét. Arról beszél, arról tesz tanúságot, aki utána fog tevékenykedni. Krisztusra mutató személye abban példa számunkra, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Az egymással való versengés, a nagyravágyás, a túlzott önbecsülés helyett az engedelmesség, az alázat és az önfegyelem segíthet ebben. Isten dicsőségéért való szolgálat ugyan nem szerez feltétlenül hírnevet, de biztosítja az üdvösséget.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé! Amen.

Forrás ~ Internet

SZŰZ MÁRIA ~ ISTENANYA 

'Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

NAPI EVANGÉLIUM

2017. január 1. – Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja - Újév

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint az angyalok előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés - 'Harmadik kéz'

Az adventi időszakban Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban találkoztunk egy érdekes ikon-típussal, amelyen angyalszárnyakkal ábrázolják a Megváltó előfutárát. Ma, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén egy másik érdekességet említek az ikonok világából. III. Leó bizánci császár a VIII. században, a képrombolás idején szigorú rendeletben tiltotta meg a szentek ábrázolását. A kor egyik jeles személye, Damaszkuszi Szent János több beszédében és írásában is kiállt a képek mellett, amelyek segítették a vallásos embereket a szentek iránti tiszteletben. Ezzel természetesen kivívta a császár haragját. Szent János azt a büntetést kapta, hogy csuklóból vágják le a jobb kezét. A keleti-keresztény hagyomány szerint, aznap este különleges csoda történt. Damaszkuszi Szent János az Istenszülő Szent Szűz ikonja előtt imádkozott, imádság közben elaludt, és mire felébredt, azt tapasztalta, hogy a jobb keze sértetlen. Hálája kifejezéseként készíttetett ezüstből egy kis kezet, amelyet az Istenszülő ikonja mellé illesztett. Így született meg a háromkezű ikon-típus, amelyen Mária két keze mellett, amelyekkel a kis Jézust tartja, egy harmadik kéz is látszódik. Amikor egy ilyen csodálatos, arany hátterű Mária-ábrázolásra gondolunk, amelyen a názáreti leány a művészet eszközeivel megkapja a neki, mint Isten Anyjának járó tiszteletet, akkor még jobban elcsodálkozunk Jézus születésének egyszerűségén. Ma újra felidézzük karácsony titkát, a betlehemi eseményeket, Jézus születésének egyszerű, emberi szemmel nézve méltatlan körülményeit. Lukács evangélista valóban jól ismerhette a szegény családok életviszonyait, ezért nagy együttérzéssel mutatja be József és Mária szálláskeresését. A népszámlálás miatt sokan érkeztek Betlehembe, ők nem kapnak szállást, ezért egy istállóban kénytelenek meghúzni magukat, itt születik meg Jézus, a Megváltó. Egyszerű pásztorok keresik fel elsőként az újszülöttet, hogy kifejezzék iránta hódolatukat. Az édesanya, aki karjában tartja a világ Megváltóját, csendesen figyel, hallgatja a pásztorokat, és szívében megőrzi a hallottakat. A pásztorok a Megváltót jöttek imádni, miként valamivel később a napkeleti bölcsek is, ők nem is gondoltak arra, hogy tiszteletüknek akár a legkisebb jelét is kifejezzék a Megváltó édesanyja iránt. Mily’ messze áll ez az evangéliumi egyszerűség az aranyló hátterű ikonok világától! Mennyivel szerényebbnek tűnik Mária alakja az evangéliumok fényében, mint az ikonok ragyogásában! Mégis, a keresztények már a kezdetektől fogva helyénvalónak tartották, hogy amellett, hogy a betlehemi Gyermekben Isten Fiát imádják, kifejezik tiszteletüket Isten Anyja iránt is. Ehhez a buzgósághoz csatlakozunk mi is a mai ünnepen, amikor különleges tiszteletben részesítjük Máriát, Isten Anyját. Nem imádjuk őt, hiszen az imádás egyedül Istent illeti meg, de tiszteljük, mert miként minden édesanyának megjár a gyermeki tisztelet, ugyanúgy Jézus édesanyjának is. Mi is szeretnénk karjainkba venni a Gyermeket. Mi is szeretnénk gondoskodó szeretetünket megmutatni iránta. Mi is szeretnénk rámosolyogni és szemében új énünket, újjászületett önmagunkat meglátni. Szeretnénk, ha az a bizonyos harmadik kéz a miénk lenne.

© Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! Te engedelmesen és alázatosan elfogadtad Isten akaratát. Hittel beleegyeztél a mindenható Isten tervébe, így lettél megváltásunk szolgálója. Te a születéstől a halálig minden nap kimutattad szeretetedet fiad, Jézus iránt. Példád segítsen minket, hogy mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten ajándékának! Éljünk minden nap Jézus közelében! Tapasztaljuk meg napról napra jóságát! Legyen az Úr áldása egész életünkön! Amen.

Forrás ~ Internet

ÚRVÁRÓ HIMNUSZ

Világ váltsága, Krisztusunk,

Atyának egyszülött Fia,

szent születésed mily csoda,

megelőz minden kezdetet.

Atyádnak fényessége vagy,

e földön egyetlen remény:

a nagyvilág hozzád kiált,

hallgasd meg szolgáid szavát.

Ó, Üdvözítő, ne feledd,

hogy szűz Anyától testedet

magadra öltve közülünk,

egy lettél egykor mivelünk.

Így tanúsítja ez a nap,

mely minden évben visszatér:

az Atya küldött el közénk,

a világ üdvösségeként.

Őt áldja ég, föld, tengerek,

mindaz, mi bennük létezik,

jöttöd szerzőjét áldva most

dicsérő dalban zengenek.

Mi is, kiknek kicsorduló

szent véred adott életet,

ma születésed ünnepén

új dallal hódolunk neked.

Jézus, magasztal énekünk,

ki Szűztől születtél nekünk:

Atyádat és Szentlelkedet

örökre dicsérjük veled. Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

'Isten irgalma és türelme'

Uram, te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.

Mert szeretsz mindent, ami van, és mit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja!

Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal, és higgyenek benned, Uram. Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna. Hisz ki mondhatná neked: 'Mit tettél?' Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?

Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél. De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, és nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. 

Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom a rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.

Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után időt adsz a bűnbánatra. 

 A Bölcsesség könyvéből 11. fejezet 21b – 12. fejezet 2. 11b-19.

Forrás ~ Internet

'A bölcsesség: Isten képe'

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet, és vezeti a bölcset. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog; tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. 

Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így teremti meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál, és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság. 

 A Bölcsesség könyvéből 7. fejezet 15-30.

Forrás ~ Internet

'Keressük a bölcsességet!'

A bölcsesség többet ér az erőnél, és az okos férfiú a vitéznél. Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! A Mindenható adta nektek a hatalmat, és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.

Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt, és nem éltetek Isten akarata szerint. Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.

Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne bukjatok! Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni. Áhítsátok hát szavaimat, és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek. A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.

Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.

Mert a bölcsesség legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni a bölcsességet. A bölcsesség szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz. Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

Hogy mi a bölcsesség, és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.

A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek. Okuljatok hát szavaimból, majd hasznát látjátok! 

A Bölcsesség könyvéből 6. fejezet 1-25.

Forrás ~ Internet

'A gonoszok esztelen tervei az igazzal szemben'

Az istentelenek kezükkel és szavukkal hívják a halált, emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.

Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: 'Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk meg! Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit. Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel; bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. 

Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.

Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut. Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten a pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szavai szerint - Isten oltalmában részesül!'

Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, s akik vele tartanak, azok megtapasztalják. 

 A Bölcsesség könyvéből 1. fejezet 16 – 2. fejezet 1a. 10-25.

Forrás ~ Internet

'Isten bölcsességének dicsérete'

Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.

Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.

Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belát a veséjébe, ismeri a szívét, és hallja a szavait. Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról.

Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.

Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlástokat kezetek tetteivel! Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság örök és halhatatlan. 

 Kezdődik a Bölcsesség könyve 1. fejezet 1-15.

Forrás ~ Internet

 

'A király és Ámán Eszter lakomáján. Ámán büntetése'

A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.

Akkor így szólt hozzá a király: 'Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.' Eszter így válaszolt: 'Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.' A király így szólt: 'Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát!'

A király és Ámán elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: 'Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.' Eszter királyné így válaszolt: 'Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. 

Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.'

Achasvéros király vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: 'Ki az, és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?' Eszter így felelt: 'Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.' A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. A király haragjában fölkelt, és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.

Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: 'A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?' Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.

 Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: 'Lám, Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.' A király elrendelte: 'Akasszátok fel rá!' Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja. 

 Eszter könyvéből 5. fejezet 1-5; 7. fejezet 1-10.

Forrás ~ Internet

 

'Eszter királyné imádsága'

Azokban a napokban: Eszter királyné az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával.

Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött ezekkel a szavakkal: 'Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életem veszélyben forog.

Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezére adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram!

Nem elég nekik keserű szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok száját, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké.

Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram, és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! 

Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek! Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele!

Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától.

Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem viselem nyugalmam napjaiban. 

Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. Szolgálód nem találta örömét másban attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.

Ábrahám Istene! Ó, Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!'

 Eszter könyvéből 14. fejezet 1-19.

Forrás ~ Internet

 

'A zsidókat végveszély fenyegeti'

Azokban a napokban: Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így parancsolta a király.

Mardokeus azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 'Miért hágod át a királyi parancsot?' - kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.

Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.

Achasvéros király tizenkettedik évében, az első - azaz Niszán - hónapban 'purt', vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: 'Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.'

A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. Azt mondta a király Ámánnak: 'Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!' Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének: minden tartománynak a saját írásával és minden népnek a saját nyelvén. 

 Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.

A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartott, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.

Eszter könyvéből  3. fejezet 1-15.

Forrás ~ Internet

 

'Vasti helyett Eszter lesz a királyné'

Achasvéros idejében történt - ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott -, abban az esztendőben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.

A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizettának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. 

A király nagyon ingerült lett, és fellobbant a haragja. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. 'Mi történjék - kérdezte - törvény szerint Vasti királynéval amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?'

Memukán – a király és a fejedelmek hallatára - így válaszolt: 'Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és a nép ellen is, akik és amelyek Achasvéros összes tartományában vannak. Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.'

Szuza várában élt egy zsidó férfi, Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, aki Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt, és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.

Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. Megtetszett neki a lány, és kegyébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálóleányt, és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.

Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét, jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta. 

 Kezdődik Eszter könyve 1. fejezet 1-3. 9-14. 16. 19. fejezet 2, 5-10. 16-17

Forrás ~ Internet