A NEVELÉS ALAPJA A SZERETET
Bosco Szent János ~ a nagy nevelő
A nagy nevelő számos olyan pozitív vonást egyesített magában, amelyek példát nyújtottak a reá bízott ifjúságnak: testi erő, kitartás, meggyőző előadásmód, szeretet, türelem, jóság. A nevelői hivatást - miként láttuk - isteni megbízatásnak, szent küldetésnek tekintette, amit mély meggyőződéssel, erős akarattal és elhivatottsággal művelt egész életében.
1. A nevelés legfőbb eszközének a nevelő személyiségéből áradó és sugárzó szeretetet tekintette. Módszerének lényegét szívesen foglalta össze az alábbi mondatban: 'Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent'. A legfontosabb - véli -, hogy a nevelő nyerje meg a gyermek bizalmát. Ehhez elengedhetetlen a családias szeretet, az atyai gondoskodás és a bajtársias viselkedés légkörének megteremtése az intézetben.
2. A kölcsönös bizalom alapján a nevelő megbízik növendékében, ezért szabadidejében teljes szabadságot, önfeledt vidámságot biztosít számára. A szórakozás idejének szabadsága, az erkölcsös és egészséges élet a fegyelem fenntartásának leghatékonyabb eszköze. A napi szórakozást jól kiegészíti a séta, torna, versmondás, színművek tanítása, amelyek előadása során figyelembe veszi a gyermekek önálló kezdeményezéseit.
Az egyéni képességek fejlesztését nagymértékben segíti, ha a gyerekek közreműködnek a közös munka megtervezésében is. Nagyon lényeges nevelőeszköznek tekinti a vidámságot. 'Az ebéd legjobb fogása a mosolygós, kedves arc' - mondotta.
3. A szabadság és a tekintély elvét kapcsolja össze a megelőzés módszerében, amely a gyermek önalakításra nevelésének sajátos eszköze: A nevelő mint növendékeinek 'élő lelkiismerete' állandóan előre figyelmezteti őket kötelességeikre és a reájuk leselkedő veszedelmekre.
'A nevelőnek - mondja Don Bosco - mindig a szív nyelvén kell beszélnie.' Meg kell értetnie növendékeivel, hogy mindenben a javukat akarja.
A gyermekek jó barátot választottak maguknak, aki megfigyelte viselkedésüket és időnként beszámolt tapasztalatairól, figyelmeztette társát hibáira.
Vallásos, erkölcsi tartalmú vonzó könyvek olvasása, közös felolvasása; az esti ima után rövid, gyakorlatias buzdítás, feladatok kijelölése.
Don Bosco a büntetést csak legvégső esetben tartotta megengedhetőnek: csak akkor, ha már semmilyen más eszköz nem vezet eredményre
- Sose büntessetek addig, amíg minden más nevelői eszközt nem alkalmaztatok. Az ember szíve olyan, mint valami bevehetetlen fellegvár, melyet csak szeretettel, szelídséggel lehet megközelíteni. A szigorúság, ha valóban elkerülhetetlen, akkor
- Válasszátok meg a büntetésre a kedvező pillanatot. Ne büntessetek azonnal a tett után, mert a növendéknek időt kell engedni a meggondolásra, magába szállásra, belső javulásra. Viszont a tanítónak is szükséges a várakozás, mert a gyermek érzi, hogy csak a tárgyilagos észnek van joga büntetni, nem pedig az indulatnak. Ezért
- Kerüljétek még annak a látszatát is, mintha indulatból, önzésből büntetnétek.
- Adjátok meg a hibázónak a reményt arra, hogy teljes bocsánatot nyerhessen, és ezért a büntetés mellé adjatok egy kis biztatást. A jó nevelő legfőbb művészete elfeledni és elfeledtetni a tévedés szomorú napjait. A büntetés után egy szeretetteljes tekintettel vagy biztató szóval többet lehet elérni, mint sok dorgálással.
Forrás ~ Internet
