Örüljetek az Úrban mindenkor!
Ismét mondom: örüljetek.
Fil 4,4
Minden Isten-teremtette dolognak lehet örülni, de az
'igazi' öröm kiállja az idő próbáját is... Ezért írja az apostol: "Az
ÚRban örüljetek!" Mindkét szó nagyon fontos. Aki az "ÚRban"
örül, az olyan értékeket tart mérvadónak saját életében, melyek az Isten előtt
is kedvesek. Ilyen a türelem, a jóság, a szívesség, s hasonlók. Mindezeket
akkor lehet 'gyakorolni,', ha felebarátunkkal kapcsolatban vagyunk... Pál nem
arra biztat: 'Örülj!', hanem arra: "Örüljetek!". Örülni lehet a
kedvenc csapat góljának úgy is, hogy valaki a TV előtt egyedül üldögél, s
közben iszogatja hűtött sörét, de mennyivel más az öröm egy baráti társaságban
vagy ha együtt örülnek a szurkolók (lásd a manapság oly divatos public
viewing-ot).
Az öröm igazi értékét az adja, hogy megosztható
másokkal. Az az öröm, amit nem tudok megosztani másokkal, aminek csak én magam
örülök, az igen gyorsan múló öröm. Az az öröm, ami megosztható másokkal az nem
fogyatkozik, az idővel csak szaporodik, növekszik. Ilyen öröm az, amikor ember
születik a világra. A sok-sok gond ellenére gyermekünkre ha évtizedek múlva is
rátekintünk - öröm tölti el a szívünket, s nem győzünk hálát adni az
ÚRIstennek, hogy ilyen nagy örömben részesített minket... Azok a sikerek, melyek
mások életét szebbé, gondtalanabbá tették, hosszú évek után is tiszteletet,
elismerést és megbecsülést váltanak ki minden jóérzésű emberben - gondoljunk
csak pl. az elektromosságra. Milyen sok áldás származott már belőle! Ha nem
kísérletezzetek volna elkötelezett tudósok a rádió, a televízió, az internet
tökéletesítésén, ha orvosok nem kutatnak újabb és újabb gyógyító lehetőségek
után, akkor nem ott tartana ez a világ, ahol ma vagyunk. (Az, hogy minden jót
rosszra is fordítottak, s fordítanak ma is, az elsősorban nem a tudósok, hanem
a politikusok, a mindenkori hatalom bűne!)
Az örömünk igazából abból fakad, hogy Isten
teremtményei vagyunk/lehetünk, hogy átélhetjük mindazon csodákat, melyek
körbevesznek minket: a természet szépsége, az élővilág lefesthetetlen
sokszínűsége. Ha olykor-olykor személyessé, pillanatban megragadhatóvá válik ez
a fölülről alászálló öröm - mert elámít minket a pillangók tánca, mert
habzsolhatjuk a virágok színeit és bódulhatunk illatuktól, mert kedvesünk
mosolyában vagy gyermekeink kacagásában felfedezzük a Gondviselő Isten
simogatását -, akkor megértünk valami keveset az ÚRban való örömből...
Istenem! Add, hogy ne kísértsen a bánat árnyéka! Add,
hogy tudjak örülni másokkal - Általad! Uram! Fordítsd szíveinket egymás felé és
Tefeléd, hogy örömünk teljes legyen! Ámen
