Isten mindenkin egyenként rajta tartja tekintetét, 

mégis szorosan egymás mellé állít minket,

 hogy támogassuk egymást, és együtt járjunk az úton.

Az imádságon keresztül lehetőséget adott arra, hogy egymásért küzdjünk, 

és egymás terhét hordozzuk. 

Akkor is, amikor emberi mércével mérve tehetetlenek vagyunk, 

vagy túlságosan messze ahhoz,

 hogy bármit is tegyünk, imádságainkkal segíteni tudunk a terhek hordozásában.

Pál, Istennek ez az oly tevékeny embere, arra kéri itt a gyülekezet tagjait,

 akik közül sokan még nagyon fiatalok a hitükben, hogy imádkozzanak érte. 

Tudja, hogy szüksége van egy Krisztushoz imádkozó közösségre ahhoz, 

hogy embert próbáló szolgálatát folytatni tudja. 

Pált a thesszalonikai keresztyénekkel összeköti a szeretet: tanítja és inti őket. 

A felelősség ugyanakkor kétirányú: ő is számít a gyülekezet tagjainak imatámogatására.