PORRES SZENT MÁRTON SZERZETES ~ NOVEMBER 3.
'Kemény, alázatos életet élt Márton, a gyógyszerészből lett domonkos
szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten
bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök
életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk
javára és az Isten dicsőségére'
Porres
Szent Márton 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja
néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett
mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is
magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat
gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico -
Mártonka - példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, “oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az “és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, “oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az “és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!
Istenünk, ki Szent Mártont az alázat útján elvezetted a mennyei dicsőségbe, kérünk, segíts, hogy példáját követve mi is méltók legyünk az örök boldogságra!
Forrás ~ Internet
