A JÓ IMÁDSÁG

Az Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. 
Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp: Istenem!
 Itt van ez a szegény lélek , akinek nincs semmije, 

aki semmit sem tud tenni. 

Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, 

hogy szeresselek, megismerjelek,  és szolgáljalak!
A jó Istennek nincs szüksége ránk.
Azért parancsolta, hogy imádkozzunk, mert a boldogságunkat akarja, 

boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, 

hanem csukjuk be a szemünket, és a szánkat, 

és nyissuk meg a szívünket. 

Akkor a Jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk.

Ő meg hozzánk jön,  az egyik kérni, a másik befogadni.
Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet.

Vianney Szent János


IMÁDSÁG

Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: 

minden engedelmeskedik nekünk.
Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek el angyalotok mögött, 

s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek.
Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, 

amennyire nem felejtünk el lélegezni.
Lelkünknek az az ima, mint a földnek az eső.

Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső,

 nem ér az egész semmit!

Amikor imádkozunk, nem kell sokat beszélni.

Tudjuk, hogy a jó Isten itt van a tabernákulumban. 

Kitárjuk előtte szívünket, örvendezünk jelenlétének. 

Ez a legjobb ima. 

Amikor imádkozom, elképzelem Jézust, 

amint Atyjához imádkozik.

A jó Isten szereti, ha alkalmatlankodunk neki. 

Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp:

 Istenem, itt van egy szegény lélek, 

akinek nincs semmije, aki semmit sem tud tenni. 

Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, 

hogy szeresselek, megismerjelek és szolgáljalak!

A jó Istennek nincs szüksége ránk. 

Azért parancsolta, hogy imádkozzunk,

 mert a boldogságunkat akarja, 

boldogságunkat pedig egyedül Őbenne találhatjuk meg.

Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, 

hanem csukjuk be a szemünket és szánkat és nyissuk meg szívünket. 

Akkor a jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk, 

Ő meg mihozzánk, az egyik kérni, a másik befogadni. 

Olyan ez, mint a kölcsönös lehelet.

Vianney Szent János