SZŰZ MÁRIA ISTENANYASÁGÁNAK ÜNNEPE ~ JANUÁR 1.
Istenünk, ki a
boldogságos Szûz Mária szûz anyasága által adtad az örök üdvösséget az
emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki
által eljött hozzánk az élet Szerzõje, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te
Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké.
Amen.
Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, az Istenanya, Mária ünnepe vagy
Szűz Mária, Isten anyja ünnepe Szűz Mária egyik nagy ünnepe, amelyet
január 1-jén, karácsony nyolcadnapján tart a katolikus egyház. Számos
országban ez a nap a fogadalmak napja.
Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt frank földön és az Ibériai-félszigeten is, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Rómában a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni Szűz Mária anyaságát. Január 23-án a késő középkortól a Boldogasszony menyegzője (Mária Szent Józseffel való eljegyzése) ünnepet is ünnepelték[1], és a két ünnepről január hónapot magyarul Boldogasszony hava néven is nevezték, ami a nép kalendáriumokban később is megmaradt.
A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13-14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus körülmetélésének ünnepe (más néven Jézus névadása) került át. Ez az egész katolikus egyházban elterjedtté vált, miután 1570-ben V. Pius pápa kihirdette a Római Missalét. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
1914-ben Portugáliában ismét megszületett "Szűz Mária istenanyaságának" ünnepe, és október 11-én tartották. 1931-ben XI. Piusz pápa az egész katolikus egyház ünnepévé rendelte, és október 11. lett a napja. A második vatikáni zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe". A fundamentalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést ("Szűz Mária istenanyasága") használva ünnepeltek.
Az ,,Istenanya" elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A ,,theotokos" kifejezést Efezusban az ökumenikus zsinaton fogadták el. Ezzel kinyilvánították Jézus isteni voltát, s ebből következőleg azt, hogy Jézus szavai Isten szavai voltak. Így ha Mária Jézus anyja, ő Isten anyja.
Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt frank földön és az Ibériai-félszigeten is, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Rómában a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni Szűz Mária anyaságát. Január 23-án a késő középkortól a Boldogasszony menyegzője (Mária Szent Józseffel való eljegyzése) ünnepet is ünnepelték[1], és a két ünnepről január hónapot magyarul Boldogasszony hava néven is nevezték, ami a nép kalendáriumokban később is megmaradt.
A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13-14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus körülmetélésének ünnepe (más néven Jézus névadása) került át. Ez az egész katolikus egyházban elterjedtté vált, miután 1570-ben V. Pius pápa kihirdette a Római Missalét. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
1914-ben Portugáliában ismét megszületett "Szűz Mária istenanyaságának" ünnepe, és október 11-én tartották. 1931-ben XI. Piusz pápa az egész katolikus egyház ünnepévé rendelte, és október 11. lett a napja. A második vatikáni zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe". A fundamentalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést ("Szűz Mária istenanyasága") használva ünnepeltek.
Az ,,Istenanya" elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A ,,theotokos" kifejezést Efezusban az ökumenikus zsinaton fogadták el. Ezzel kinyilvánították Jézus isteni voltát, s ebből következőleg azt, hogy Jézus szavai Isten szavai voltak. Így ha Mária Jézus anyja, ő Isten anyja.
Forrás ~ Internet
