FELVETT ISTEN AZ ÚT PORÁBÓL

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.

Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.

Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.

Kezében vagyok.
Kezéből élek.
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!

Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!

S így 'lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.'
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!

~ Túrmezei Erzsébet

 

JÖJJÖN AKÁRMI ~ ISTEN HATALMAS!

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki élete estéje felé tart
és fél a haláltól?
Miért ez a félelem?

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki szerettei halála miatt
kétségbeesik?
Miért ez a kétségbeesés?
Isten tud szenvedéseket elhordozó
erőt adni.

S ha megrokkant egészsége miatt
aggódik valaki,
miért ez az aggódás?
Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

Ha napunk beborul,
és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,
gondoljunk mindig arra,
hogy van a világban egy hatalmas,
áldó erő: Isten!

Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.
A sötét tegnapot
Ragyogó holnappá akarja változtatni –
S végül az Örökkévalóság
Ragyogó reggelévé.

Martin Luther King ~ Túrmezei Erzsébet